Haiku versek a butaságról

Soknak oly magas
József Attila fája,
dús költészettel.

Butáknak ne szólj
bölcset, vörös posztó nem
jó tanácsadó.

Ötöst szórni egy
debil versre, nem különb
mint jót lehúzni.

Tán jogos ez a
paranoia, mint a
bölcs irónia.

Bugris huligán
könyvtárba nem jár, ott még
tiszták a szavak.

Szánalmasabb nincs
mint mikor egy tahó vesz
okostelefont.

Bombajó versre
közepes: szúnyogcsípés
bár, de bosszantó.

Egy társaság sem
úszhatja meg így, hogy van
köztük hülye is.

Elég volt neki
Horger úr, pedig az egy
művelt tanár volt.

Minden költő tud
alpáriul, alpári
költőt sem ismer.

Megdöbbennénk hogy
attól jött rossz jegy, kivel
nem is számoltunk.

Korgó gyomorral
ment a boltba, semmit nem
vett, majd hazament.

Szekunda gyaláz
mély költeményt, hitvány kap
fényes koronát.

Összegyűrheted
ma már a tudást, celeb
kukát tart neked.

Operába is
beszűrődött egy lagzis
mulatós nóta.

Valaki csak az
lesz ki nem árt senkinek -
különben: senki!

Lapulevélen
béka ül, én nézem őt
ahogyan brekeg.

Ne olvasd versem
ha nem tetszik, anyukám
azt mondta hogy jó.

Falvédőkön sincs
annyi idétlenség mi
most van Brüsszelben.

Kurvaanyázók
nyugtatására szolgál
a magyar himnusz.

Szatírának ne
adj könnyű terepet, légy
flott és egyenes.

Igazán kedvenc
verseim másoktól: mind
alulértékelt.

Írj semmitmondót!
Együgyű kacsa is a
takonyra csap le.

Modortalanok
vigadnak kárörvendve-
csúf jellemhiba.

Hegyről rálátni
a völgyre, de a csúcsot
az nem látja be.

Kibírhatatlan
bárgyúságokat hoz az
uborkaszezon.

Hülye meleg van,
de a média rátesz
még egy lapáttal.

Mindenki okít
mindenkit, hát ezért van
ennyi eszetlen.

Díszpinty páros. Pénz
fog dáridózni majd az
ostobasággal!

Finom étel sül
ostobák tepsijében.
Istennek hála...

A tudatlanság
Csúcsa, hogyha tagadod,
Amiről nem tudsz.

Hol a zsűri is
pöcegödör, ott még az
érdem is szaros!

Ne vágyj a fénybe!
Maradj velünk, a békés
Tudatlanságban

Sok ember ássa,
keresi ész nélkül a
Pokol kulcslyukát.

Pedig mehetne
végleg CSÁD-ba, a Pi-ti
Pitli TRAVEL-lal!

Sokan csak okos
Dolgokat mondanak, de
Mégis ostobák.