Haiku versek a célokról

Együttállás és
szembenállás ... Mindkettő
hegyeket mozgat.

Fáradt kezekkel,
megérintjük végül majd
célunk édesen.

aprónyi fény csepp,
mindenki így születik -
tengerszem ölel

Amint a vágyott
csúcsra lépsz, meghal a csúcs,
mi vágyadban élt.

Boldogabb voltam
út közben, mint miután
a célba értem.

Célhoz akkor érsz,
ha hű útitársad lesz
az önfegyelem.

Minden kitűzött
cél csodás értelmet ad
az ébredésnek.

Keresem magam,
Hegyet - völgyet átvágva
Utat csinálok!

lépteim súlya
örökre belesimul
a teljességbe

Célozd a Holdat!
Ha elvéted is, eljutsz
A csillagokig.

képzeletednek
anyanyelvén beszél ki
bentről lát téged

Elképzelt célok,
ahányszor rágondolok,
egyre jobban vonz.

ismeretlenbe
csalóka fény hívogat -
félek indulni

A véges élet
Célja megismerni a
Végtelen időt.

élet delelőn
keresünk új célokat -
öröklét titkát

Télízű szél ért,
a várva várt szürettel
nem késhetsz tovább.

A fát kivágjuk.
Hogy helyén nőjön egy új.
Vagy ház épüljön.

ha megtalálod
a kivel-t, könnyebb lesz majd
a merre-hogyan

Ha ellenséged
Lőtávolságon belül
Van, akkor te is.

Nem az a baj, hogy
Nem éred el célodat,
Hanem ha nincs is.

Ki azt csinálja,
mit szeret, lehetetlen
annak nem lehet.

Ha nem harcolsz, ne
Síránkozz, hogy mi mindent
Veszítettél el.

nem tudom hová
indultam, de szeretnék
már odaérni

Ez vagyok én, sőt
ez mind én vagyok. Ezzel
talán segítek!

Utadon menned
kell, még ha nem tetszik is,
a célod felé.

Ha van életcél,
az ember sokkal tovább,
és vígabban él.

Nincs okod félni
A tökéletességtől.
Sosem éred el.

Sosem a kezdet
dönti el a cél végét
a folytatása.

Magad alatt vagy?
Álmodozz! Rajta leszek,
hogy benne legyek.

életszerűtlen
hogy az egyenes úton
mindig célba jutsz

Te is azt látod
amit én látni vélek
beszélgessünk még

Nem az a fontos,
éppen hol állsz, hanem az
hogy merre tartasz.

Gomolyfelhők fenn,
Gondolatrendszerezőn.
Álmok fiókban.

A gyenge ember
vár a lehetőségre -
erős teremti.

célegyenesben
minden percét bánjuk a
halogatásnak

nem az határoz
meg ahonnan jöttél ha-
nem ahová mész