Haiku versek a családról

anyám kabátját
sajátomként viselem-
múlttal szőtt jelen.

Mi egy családból
valók vagyunk, ugyanazt
hallgatjuk el mind.

Az összetartó
erő mely a barlangban
is egykor égett.

ősök fájdalma
terebélyes családfán
gyökeret ereszt

lányom lányaként
másodikként érkezett
kicsi unokám

Széthúz a család,
lenne ki összetartsa -
eltemettük mind.

Esti idillben
törpe tankokkal játszó
boldog gyermekek.

kő makk csigaház
kincsként rejti zsebembe
kicsi unokám

Üde színfoltja
Te lettél életemnek
Egyetlen Fiam.

születésemmel
zöld levelek éledtek
családfa ágán

Veled esem, te
Őrült mindenem, vigyázz
Fiam magadra!

gyökerek nélkül
mint pusztába kiáltott
szó csak tévelygünk

Valós értékünk
Csak a szerető család
S az igaz barát.

Egy új élet van
születőben. Arcunkra
Örömfény vetül.

Nevét hordhatod.
Arcát nem tagadhatod.
Lehetsz más ember.

Egyszer sárból lett
lassan porrá lesz - tanya
volt ... Családi kör

kódolt örökség
sejtjeinkben - kísért vagy
magasba emel

Orgonák között
A dédanyám mosolyog
Szürkésfehéren.

Köréd rajzoltam
az otthonom, és most már
egy család vagyunk.

Ki az én apám,
ki az én testvérem, ki
az én barátom?

Nyitva az ajtó.
Vártak. Torkomban szívem.
Hazaérkeztem.

Mosolygós arca,
Kezének melegsége
Folyton elkísér.

lehullt levelek
árva fáját keresi
generációnk

szép testvéremnek
csillagvirágokból fonj
koszorút anyánk

Déli harangszó
visszhangozza a múltat.
Családi ebéd.

Establakon át
csillaglámpását szórja
meghitt otthonfény

még úton vagyok
de tudom otthon várnak
kalácsillattal

A gyerek vagyok,
aki könnyes szemmel tart
össze két szülőt.

Terhes asszonyka
óvodással karjában
gömbölyű mosoly