Haiku versek a csalódásról

ittam szavaid,
de te másnak töltöttél
újra és újra ...

Vajon hány pofon
kell még ahhoz, hogy végül
ne fájjon semmi?

Ma a Nyár télbe
fordult, s elkezdtek bennem
fázni a szavak.

Szemed tükrében
meztelenre vetkőztem,
felöltöztettél.

Törött bizalom
óráján már hiába
nézzük az időt.

kölcsön kérted a
szívem majd visszahoztad
kis darabokban

Tüzet szerettem
Hatalmas lángnyelvekkel
Mart széjjel engem.

Szempillámon már
gördülő könnycsepp voltál-
letöröltelek.

emlékeztetnek
valahol réges-régen
elhagytam magam

A homok szintúgy
Issza a nyári esőt,
És mégsem terem.

Szögről akasztott
kabát. Te hordtad, mégis
én viselem el...

a következő
lehetőségnél fordulj
jobbra életem!

A víz mindent old
Sziklának hitted partot
Már nem is látod

Mindig valaki
másnak képzeltél, így nem
tudtam ki leszek...

Keserédes íz
maradt utánad, pedig
mézes madzag volt.

Megkövült szívem
összetörheti-e még
újra valaki?

Magaddal vittél
belőlem mindent. Miért,
ha nem kellettem?

Csupán gyorsabban
szerettél. Épp csak léptem,
Te már túl voltál.

Már csak ennyit mondj.
Hogy lehettem túl sok, s így
sem elegendő?

Megpróbáltalak
nem szeretni, ne fájjon
majd a csalódás.

reggel szép voltál -
halványkék égi-vászon...
beszürkít az est

A levegőbe
beszélni úgy is tudok,
ha ott vagy; ha nem.

felpróbált engem
majd ott hagyott lógva a
próbafülkében

lopva néztelek
olyan voltál egy percre...
de aztán mégsem

A legbiztosabb
jele annak, hogy már nem
számítasz: a csend.

Vágytam a tavaszt,
virágzó fákat. Eljött.
Mégis remegek.

ne tépd fel sebem
újra meg újra - vérem
kér - hagyd alvadni

újabb ígéret
marad beváltatlanul -
sokkal tartozol

Anyám szemében
apám bűnére hajol
a megbocsátás.

Én már csak akkor
sem hiszem, ha a saját
szememmel látom.

Nélküled vagyok
a semmi ágán ülő
boldogtalanság.

Távolinak tűnsz
csak hegedűink sírnak
egy szólamra még.

egyre zuhanok
puha karjával halkan
befogad a mély

Ó, ti tavaszi
Kacér ribanc szép színek
Csalfán elhagytok

Én mindig másnak
láttalak, csak annak nem,
aki tényleg vagy.

Két arcomból egy
lehetnék... Előtted társ,
mögötted árnyék...