Haiku versek a csalódásról

Világ-álmunkban
a remény vágyakat sző,
valóság: szakít.

Az élet velem
úgy tűnik rossz lóra tett,
aztán lapátra.

még tanulgatom
hogyan felejtsem el majd,
a RÁDgondolást

Rosszindulat, jaj,
beköltözött ide is.
Kilakoltatnám.

Hiába várt rád
a remény s a csillagok,
üres volt a tér.

Aki kést göngyöl
szavakba, hátulról szúr
- és letagadja.

- Feleségem jobb
kutató nálam. Ezért
nincs dugipénzem.

Csalódott vagyok
mindig csak ugyanazok
verse jut tovább.

Nem lesz boldogság
ami boldogtalanság
árán születik.

Kifosztanak, ha
a `semmiért egészen`
mindent odaadsz.

A csalódottság
Azokat érinti, kik
Törődnek mással.

kinyíltunk egymás
felé, majd jött a huzat
és becsapódtunk...

Most is szeretem:
gyűlölöm, hogy nem tudom
Őt - nem szeretni.

Kedved kerestem:
de közben elvesztettem
- a türelmemet.

mikor csalódunk
lelkünkből leszakad egy
kicsiny darabka

mérföldköveken
át csalódásaim is
hozzám csapódtak

Kihunyt csillagot -
sem szívemet - újra nem
gyújthatod lángra.

látása rég nem
az igazi ... szemében
egy félbe tört szív

Törött szívemmel,
Még mindig Rád gondolok,
De már hiába.

A hajnal első
sugarára szememből
pergő józanság.

Lelkembe martál.
A keserű ébredés
elmosta álmom.

érzéketlenül
mosolygok a világra
szívem bezárom

Túlzott bizalom
legtöbbször kudarccal fog
befejeződni.

"össze fog törni
ablakom, ha huzatod
folyton becsapja"

Hozzád indultam
de hozzád érni többé
soha nem fogok.

Önfejlesztésként
ujjat húzok magammal
- felemás siker

ki csalódását
másra kenné ecsete
önarcképet fest

Az első fájó
Csalódás hegén sarjad
A szilárd jellem.

tudtam csalódunk -
az volt a kérdés vajon
melyikünk jobban

Vérző szívemnek
a magyarázkodás csak
újabb tőrdöfés.

belőle utak
épültek - vissza hozzá
senki nem talált

meddő múzsa vagy
halvány gondolatodra
elhallgat a szó

tegnap este még
vágyaim leste - mára
másé lett teste

Teljes csalódás
Nem lehetséges, kötnek
Hajszálgyökerek.

Lemondásokból
fájdalmasan születnek
újabb erények.

Letüdőzöm a
fájdalmat, hogy mindened
tiszta maradjon.