Haiku versek a csalódásról

Tovább lépnék, ha
nem gáncsolnál el minden
egyes lépésnél.

Inkább a semmi,
mint a hazug remény, mit
belém ültettél.

Szögről akasztott
kabát. Te hordtad, mégis
én viselem el...

a következő
lehetőségnél fordulj
jobbra életem!

A víz mindent old
Sziklának hitted partot
Már nem is látod

Mindig valaki
másnak képzeltél, így nem
tudtam ki leszek...

Keserédes íz
maradt utánad, pedig
mézes madzag volt.

Megkövült szívem
összetörheti-e még
újra valaki?

Magaddal vittél
belőlem mindent. Miért,
ha nem kellettem?

Csupán gyorsabban
szerettél. Épp csak léptem,
Te már túl voltál.

Már csak ennyit mondj.
Hogy lehettem túl sok, s így
sem elegendő?

Megpróbáltalak
nem szeretni, ne fájjon
majd a csalódás.

reggel szép voltál -
halványkék égi-vászon...
beszürkít az est

A levegőbe
beszélni úgy is tudok,
ha ott vagy; ha nem.

felpróbált engem
majd ott hagyott lógva a
próbafülkében

lopva néztelek
olyan voltál egy percre...
de aztán mégsem

A legbiztosabb
jele annak, hogy már nem
számítasz: a csend.

Vágytam a tavaszt,
virágzó fákat. Eljött.
Mégis remegek.

ne tépd fel sebem
újra meg újra - vérem
kér - hagyd alvadni

újabb ígéret
marad beváltatlanul -
sokkal tartozol

Anyám szemében
apám bűnére hajol
a megbocsátás.

Én már csak akkor
sem hiszem, ha a saját
szememmel látom.

Nélküled vagyok
a semmi ágán ülő
boldogtalanság.

Távolinak tűnsz
csak hegedűink sírnak
egy szólamra még.

egyre zuhanok
puha karjával halkan
befogad a mély

Ó, ti tavaszi
Kacér ribanc szép színek
Csalfán elhagytok

Én mindig másnak
láttalak, csak annak nem,
aki tényleg vagy.

Két arcomból egy
lehetnék... Előtted társ,
mögötted árnyék...

időben szólok -
merészség hozzám fűznöd
legszebb reményed

A csend kegyetlen
némasága mutatja,
hogy ajtód zárva.

Ó, reménnyel azt
Hittem, köd mögött vagy, de
Te voltál a köd

Hangos csalódás
vesz körül, ordít a sok
elvárás belül.

a kéz mely féltett
arcodat simogatta
el is engedhet

Hiába várod
a napsütést, ha le van
húzva a roló.

Viszlát! - mondta a
színvonal és eltűnt a
mély süllyesztőben.

Gyönyörű tavaszt
álmodtam, de reggelre
ősz lett belőle.