Haiku versek a csalódásról

A szerelmünkre
kihegyezett történet
jól szívembe szúrt.

egyetlen könnycsepp
szárítkozik arcomon
nem volt búcsúcsók

A bizalom fogy
akár a radír, ha nő
a hibák száma.

elásott szívem
csak sötétben csírázik
s az égig nő majd

Beleszerettem
a csöndedbe, míg hangod
föl nem ébresztett.

keringőt játszott
port hintett a szemedbe
s kalapot emelt

kidobott álom
szemeteséből szedd ki
a valóságot

Meghalt a remény.
Mint trófea a falon,
csak annyira él.

Hamis a szavad,
szemed máshova veted,
nem ezt ígérted.

Karjába vett a
csendes éj, és magával
vitte álmaim...

Kilakoltattak.
Mibe csomagolhatom
Megcsalt lelkemet?

Bimbóim nyílnak
lelkem virágos rétjén
fagy sújt le rájuk

Remélni annyi,
mint csókolni a kezet,
ami megsebez.

Szoros marokra
fogott ábránd kicsorog
az ujjak közül