Haiku versek a csendről

aranyfény csendben
diónyi álomhajó
úszik az égen

rásimul a csend
fűillat sóhajára
pitypang virágzik

homokban nyomok
patában madár lábnyom -
dobbanás s dallam

Nincs baj a zajjal,
ha megérted, a csend nem
a hang hiánya.

a kéjenc idő
öreg padra ült s a csend
ölén elterült

Fodrozódó víz
Gondolatok tajtéka,
Belül csend honol.

évekig tartott
biz` megsüketülni az
ordító csendben

hangod még egyszer
a fülemben csendült, majd
lelkemre csend ült

kettőnk közé ült
csend fáradtan vállunkra
hajtja a fejét

Minden beszédünk
hibától terhes. A csend:
tévedhetetlen.

Tudod, nem is a
csend fojtogat. Az csak a
kötelet adja.

indulatszó a
hallgatás; csendekből font
felkiáltójel

Hallom a csendet.
Végtelen morajlását
a puszta létnek.

Tudálékosság
tesz hangossá, bölcsesség:
szemlélő csenddé.

körbefont a csend
bent félelem lüktet - nem
menekülhetek

Néma csend ölel,
lélek terhén a mindent
kibírás súlya.

A csendet őrlik
a köd malmai. Itt lent
azt se hallani.

Hallod a fákat?
Csend a létezés hangja,
gyökérből jövő.

vadul remeg, de
hangtalan a húr, csended
lettem válaszul

Csönded vagyok és
hallgatok: nem szólnak a
húrok nagyon rég.

szemérmes hajnal
bús-selymű csöndjét szüli
alvó világra

arany szélcsengő
ébresztőt csilingel a
reggeli csendnek

egy napig maradj
csendben! - meglátod azt is
mit nem szeretnél

ölembe hull a
csend fésülködöm veled
szerelmes hajnal

A csend a lélek
Legbensőbb szükséglete,
Nem hang hiánya.

lennék ősi csend -
megtorpannék ha egy szó
hagyná el ajkad

szívem végtelen
csendjébe citerázik
egy levél a fán

Dermesztő a csend,
hallgat ember, isten és
felkiáltok én!

Kevés most a szó,
magnak a téli fény csak
üres fecsegés.

Mikor elmentél,
a lépteid zajától
zokogott a csend.

jó ez a puha,
lágyan ringó csend, arcom
benne fürösztöm

csend gúnyájába
öltöztetem a lelkem
nyugalmam lettél

Őszi fény dereng,
Bágyatag a délután.
Csend hull a tájra.

Szeretünk szabad
Természetben lenni, mert
Nincs véleménye.

Csend békéjében
átalakul az élet.
Jóisten vezet.

Ha egy fa kidől,
Messze hangzik, az erdő
Viszont csendben nő.