Haiku versek a csendről

gyökerek csöndje
lombok szitáló fénye
erdő fohásza

mély hallgatásunk
közben kibontakozik
a csend ereje

Reccsenő faág
hangja arasznyit tép az
erdő csendjéből.

Csend szülöttjeként
hangoskodom utamon.
Senki se hallja.

Lángoló csendben
tétlenül hagyom, hogy egy
viszony hamvadjon.

Csend óceánja
őrzi önvalód gyöngyét -
merülj le érte!

Figyelemre vágysz
Ujjaid sms füzért fonnak
Néma telefon

Szeretem az éj
varázsát, tücskök dalát
nyugalmat áraszt.

véget ér a csend
ha rést hasít a hajnal
éj sötét vásznán

Végre hallom a
hangot, távoli patak
csobogása az.

kertnek csendjével
társalgott mosolyogva
özvegy nagymama

Zajos életben
tanítottam léptemet,
csendesen járni.

az esti csendben
hallom virágaimnak
lélegzését is

A hallgatásban
gyökereznek, és csendből
nőnek a szavak.

Zajos elmédben
még a csend is hangosan
méltatlankodik.

csillagos nyáréj
kisimult tó tükrére
csendet borított

Kimondott szavak
erejét a legkisebb
csend is átlépi.

langy alkonyatban
árnyalatnyi csendeken
nyugtatom szemem

behunyom szemem
míg édes kis csendjeid
belém suttogod

Zajos ifjúkor
után ma már igazán
tudok hallgatni.

tudd meghallani
a mély csendben elrejtett
néma kiáltást

zajos napokon
kiszáradt kútból merem
a tiszta csendet

A csendben mindig
van valami szomorú -
mégis vágysz reá.

Ha te el is mész,
Kárpótlásul itt marad
Utánad a csend.

Igazi élmény
a zuhogó esőben
csendet hallgatni.

Elmondom hogyan
kell hallgatni: okosan
nézel s nem beszélsz.

Tökéletes csend.
Jöhet bármi, az már csak
hozzátenni tud.

szemerkél a csend -
palaszürke tócsákon
esőcsepp táncol

Magányos kagyló
a hűs tengerfenéken.
Kissé zárkózott.

Csendes estéken
a kertben mellém ülnek
a tulipánok.

Bársonyos reggel
virágoskert csendjére
madárdal felel.

elázott szavak
némán kiteregetve
csenddé száradnak

csendünk összefon -
tökéletes pillanat
a boldogságra

távozó lélek
harangok szólnak érte
de mélyül a csend

csendemben hallom
a szíved hozzám küldött
igaz fohászát

belélegezzük
egymás csöndjét mielőtt
megszökne tőlünk