Haiku versek a csókról

irigylem a fényt
hogy bíbor csókot lehel
bársony ajkadra

csókjaink felett
összesúgnak a vén fák
titkot tartanak

szád hajlatai
az enyémre olvadva
otthonra lelnek

álmos hajnalon
kávédban cukor voltam
ajkad csókoltam

az éj csókodtól
lopta el mámorosan
sóhajtó álmom

hangjegyeinket
egymás ajkán édesen
csókkal itattuk

üvegpoharad
lennék - ajkadról csókot
lopnék titokban

szerelmedből egy
apró csepp számon maradt
jó szomjoltónak

júdáscsókod és
harminc ezüstöd kevés
az üdvösséghez

hajnali harmat
lótuszvirág szirmain
ajkadról mesél

álmokat hozó
éjjel... hajnali fénnyel
csókként elillan

Néma hátaddal
szavam szeged, s megpihen
válladon csókom.

azt hitted szellő,
pedig csókot leheltem
pillád ívére

Habcsókillatú
álomként suhan végig
ajkad ajkamon.

Őszi alkonyok
felejthetetlen csókok
a présház mélyén

csókod emléke
mézédes szőlőszemek
íze ajkamon

foszló bóbitát
vigasztal a gyengéd szél
- szelíd búcsúcsók

ajkad harmatos
csókízű rózsaszirom
sóhajt inhalál

málnaszemekben
szeretem falatokba
fűzni, ha csókolsz

talán álom volt
csak az a csók, mely mindent
megváltoztatott

Nyár virágaként
- mint napszúrás bőrömön -
szád hiánya ég.

szerelmes őszben
a hajnalok illatát
idézi ajkad

mézédes ízű
csókban áradó mámor
zsilipeket nyit

Szemed sarkában
csillan meg, ajkamon ég
jövőnk pecsétje.

Én édes csókom
Csak röppenő bogár volt
A legszebb szirmon

ajkamon hagytad
reggeli csókod ízét
kávé tejszínnel

Barackvirág szín
finom ízét éreztem
puha ajkadon...

Ősz és tavasz közt
Hideg télben forró csók
Emlékét őrzöm.

Cseresznyeszínű
ajkam ajkad bíborát
mézzel borítja...

egyetlen könnycsepp
szárítkozik arcomon
nem volt búcsúcsók

a csók a lélek
kibomló virága - fény
könnyű szirom-tánc

mikor két ember
egymás lelkéhez ér úgy
mint tóhoz a szél

sziromhullásban
mint csók alatt a csöndben
megnyílik az ég