Haiku versek a csókról

Édes csókok is
keserűvé válnak, ha
titkolózni kell.

Elcsókoltuk már
A legszebb éveinket,
Megpihenhetünk.

arra emlékszem
esőcseppeket csókolt
viharban a szánk

mint gyenge tavasz
csak kacérkodom veled
arcon csókollak

hűs szél csókolja
halovány sziluettem
helyetted - fázom

magát szerette
akkor is ha tükrömön
rúzsfoltot hagyott

hideg szél csókol
piros színt két szerelmes
ember arcára

ne bonyolítsd túl
kapj derékon és csókolj
ilyen egyszerű

első csókunkban
bizsergett a létező
összes alkalom

Nyaka ívébe
nyarat rajzol ajkam, ám
Ő mégis reszket...

pohár peremén
táncolt - ajkamon egri
leányka csókja

kis csók - csak parány
vaj`h mi a csokiarány
- édes íztalány

karcos bort keríts
kancsódból kedves csókot
tölts szádról számra

lámpaoltáskor
sok kedves mosoly és csók
indul útjára

irigylem a fényt
hogy bíbor csókot lehel
bársony ajkadra

csókjaink felett
összesúgnak a vén fák
titkot tartanak

szád hajlatai
az enyémre olvadva
otthonra lelnek

álmos hajnalon
kávédban cukor voltam
ajkad csókoltam

az éj csókodtól
lopta el mámorosan
sóhajtó álmom

hangjegyeinket
egymás ajkán édesen
csókkal itattuk

szerelmedből egy
apró csepp számon maradt
jó szomjoltónak

júdáscsókod és
harminc ezüstöd kevés
az üdvösséghez

hajnali harmat
lótuszvirág szirmain
ajkadról mesél

álmokat hozó
éjjel... hajnali fénnyel
csókként elillan

Néma hátaddal
szavam szeged, s megpihen
válladon csókom.

azt hitted szellő,
pedig csókot leheltem
pillád ívére

Habcsókillatú
álomként suhan végig
ajkad ajkamon.

Őszi alkonyok
felejthetetlen csókok
a présház mélyén

csókod emléke
mézédes szőlőszemek
íze ajkamon

foszló bóbitát
vigasztal a gyengéd szél
- szelíd búcsúcsók

ajkad harmatos
csókízű rózsaszirom
sóhajt inhalál

talán álom volt
csak az a csók, mely mindent
megváltoztatott

Nyár virágaként
- mint napszúrás bőrömön -
szád hiánya ég.

szerelmes őszben
a hajnalok illatát
idézi ajkad

mézédes ízű
csókban áradó mámor
zsilipeket nyit

Szemed sarkában
csillan meg, ajkamon ég
jövőnk pecsétje.