Haiku versek az ébredésről

Álmos utcákon
baktatok. Keresem az
ébredés nyomát.

Lomha léptekkel
Cammog ablakunk alá
A puha reggel.

csüggedő élet
megújulásra váró
lelki ébredés

fürtös gyöngyike,
földágyból felébredve
gyepszőnyegre lép

hiányzik kávé
illatában gőzölgő
hangodra kelni

Aprócska hittel
reménytelen világra
Riadsz fel reggel.

Őszi levelek
Tavaszként térnek vissza
Régit keresem

cirmos csészémben
körözve távolodik
a múlt éjszaka

ablaküvegről
hulló jégvirágszirmot
simogat a nap

Íme a föld, ma
Prűd meztelenségéből
Felsír, tavasz van

Fáradt szíveden
Az előző tavaszok
Újraélednek

Az alvó téli
Föld, dunnáját ledobja
S fut a fény felé

őszi ébredés -
az éjjel földre hullott
minden falevél

villamosra száll
reggelkék ruhájában
a harmónia

testet ölteni
minden ébredéskor - nem
lehet fércmunka

ébredésünk az
ártatlanság szüntelen
felidézése

pasztell madarak
vállára kéredzkedik
a pihés reggel

Ím, gyöngyvirág kél
Fehér kehellyel, tavasz
Szomját oltani

Minden faág, ma
Oly kecses, fehér ruhás
Tavasz - leánytánc

eltévedt nyári
szellő hajamat alvó
szemedbe fújta.

Szép mesék bársony
asztalánál megterít
a reggeli fény...

majd a kávémba
hazudlak, úgy hátha jobb
lesz felébredni

ásít még a csend
percről percre hangosabb
ébred a hajnal

Rigódal ébreszt
feslő bimbókban rejlő
színes álmokat.

Pelyhes fiókák
csipogása ébreszti
az alvó erdőt.

Együtt keltünk fel,
keleten a fénylő Nap,
s én az ég alatt.

áfonyabokor
karcsú ágán kis rigó
ébresztődalt fúj...

Nem is a kávé,
hanem hogy te csinálod:
segít ébredni.

minden álomra
egy új ébredés köszönt
a hajnal után

Csendben térdeplő
gondolat most nyújtózik:
életre hívom.

hajnalcsillogás
gurult végig lecsúszott
takaróm helyén

teaillatú
réten ébredtem reggel
csészémben hoztad

az óracsörgés
hajnali nyűgje veled
ébredve szépség

Lombos fa ágán
hintázik az ébredés:
Csicsereg a lét.

szemhéjaimon
ücsörögve lógatja
lábát a reggel.

Suttog a reggel
rózsabimbót költöget
üde léptekkel