Haiku versek az ébredésről

Őszi levelek
Tavaszként térnek vissza
Régit keresem

cirmos csészémben
körözve távolodik
a múlt éjszaka

ablaküvegről
hulló jégvirágszirmot
simogat a nap

Íme a föld, ma
Prűd meztelenségéből
Felsír, tavasz van

Fáradt szíveden
Az előző tavaszok
Újraélednek

Az alvó téli
Föld, dunnáját ledobja
S fut a fény felé

őszi ébredés -
az éjjel földre hullott
minden falevél

villamosra száll
reggelkék ruhájában
a harmónia

testet ölteni
minden ébredéskor - nem
lehet fércmunka

ébredésünk az
ártatlanság szüntelen
felidézése

pasztell madarak
vállára kéredzkedik
a pihés reggel

Ím, gyöngyvirág kél
Fehér kehellyel, tavasz
Szomját oltani

Minden faág, ma
Oly kecses, fehér ruhás
Tavasz - leánytánc

eltévedt nyári
szellő hajamat alvó
szemedbe fújta.

Szép mesék bársony
asztalánál megterít
a reggeli fény...

majd a kávémba
hazudlak, úgy hátha jobb
lesz felébredni

ásít még a csend
percről percre hangosabb
ébred a hajnal

Rigódal ébreszt
feslő bimbókban rejlő
színes álmokat.

Pelyhes fiókák
csipogása ébreszti
az alvó erdőt.

Együtt keltünk fel,
keleten a fénylő Nap,
s én az ég alatt.

áfonyabokor
karcsú ágán kis rigó
ébresztődalt fúj...

Nem is a kávé,
hanem hogy te csinálod:
segít ébredni.

minden álomra
egy új ébredés köszönt
a hajnal után

Csendben térdeplő
gondolat most nyújtózik:
életre hívom.

hajnalcsillogás
gurult végig lecsúszott
takaróm helyén

teaillatú
réten ébredtem reggel
csészémben hoztad

az óracsörgés
hajnali nyűgje veled
ébredve szépség

Lombos fa ágán
hintázik az ébredés:
Csicsereg a lét.

szemhéjaimon
ücsörögve lógatja
lábát a reggel.

Suttog a reggel
rózsabimbót költöget
üde léptekkel

álmokat tép a
hajnal ringó talány mit
sző tovább a Nap