Haiku versek az égboltról

tiszta kék égből
fehér habos felhőcskét
szürcsöl a napfény

Lyukas az égbolt,
rajta milljó patanyom.
Tántorog az űr.

hanyatt dőlt az ég
menny tüzével játszva tó
tükrében ujjong

lomhán jő az est
hegycsúcsok felett az ég
encián színű

januári ég
szakadt szélű felhők közt
csillagfény remeg

Néha kilyukad
az égbolt és csorog le
ránk a kegyelem.

opál színű ég
hajnali zúzmara ül
kökénybokrokon

tó fölött az ég,
mint gyémántokkal hintett
fekete brokát

égi legelő -
ezüst nyáj a csillagok
pásztoruk a Hold

Azúrkék égre
November apó - szürke
paplant terített.

mély tenger az ég
rajta arany bárkaként
úszik a vén Hold

Az égre nézek,
mert ott ragyog csillaga
Édesapámnak.

Sóhajtásom az
egekben, a felhő is
lassan meglibben...

Felhőgomolyag
csipkét horgol az égre,
szél lebegteti.

ketten voltunk az
égbolt alatt, én és a
végtelen magány

Hamvas égvásznon
csillagok kara játszik
- fényszimfóniát.

Égbolton szürke
selyemfátyol - kibomlott
őszanyó haja.

Égboltra fröccsent
a bíborvörös tinta,
vihar hírnöke.

Hamvas égbolton
ezüstös csillagbojtok,
Hold hasa dagad.

Hamvas égbolton
csillagfényes takaró,
berken ködfátyol.

Huzatos éjben
Zafírkék égbolt csendje
Összegyűrt zsorzsett.

csendes az este
még üres az ég boltja -
kert alatt a hold

Bársonykék égre
szép lélek ragyogása
Csillagot ragaszt.

nefelejcskéken
tüllfodrot forgat a szél
könnyed piruett

égbolt kapuján
kikukkantott az újhold
éj szeme csillan

Az ég nagy karja
felhőkkel betakarja
égő szemeit.

napfény sugarak
a kékség felhőráncán
csillogó márvány

égi utazó
csillag fészekből kihullt
pillantásnyi fény

Vadlúd-ék hasít
mélykék eget gágogva,
viszik a nyarat.

csillagos az éj
ezüst holdfény nem csábít
végtelen fenség

kékszemű angyal
leskel a lombban bújó
fény a ruhája

Ég szakadt selymét
felhőkkel foltozgatja
a hajnali szél.

vesztük siratják
tévelygő sötét felhők
kékség mezején

nagy arany tányér
júliusi égbolton
a vén telihold

Halvány csillagok
fénylő ékkőnek tűnnek
korom-szín égen.

Rozsdás falevél
kapaszkodik az ágon
ősszel dacolva.