Haiku versek az égboltról

Égbolton szürke
selyemfátyol - kibomlott
őszanyó haja.

Égboltra fröccsent
a bíborvörös tinta,
vihar hírnöke.

Hamvas égbolton
ezüstös csillagbojtok,
Hold hasa dagad.

Hamvas égbolton
csillagfényes takaró,
berken ködfátyol.

Huzatos éjben
Zafírkék égbolt csendje
Összegyűrt zsorzsett.

csendes az este
még üres az ég boltja -
kert alatt a hold

Bársonykék égre
szép lélek ragyogása
Csillagot ragaszt.

nefelejcskéken
tüllfodrot forgat a szél
könnyed piruett

égbolt kapuján
kikukkantott az újhold
éj szeme csillan

napfény sugarak
a kékség felhőráncán
csillogó márvány

égi utazó
csillag fészekből kihullt
pillantásnyi fény

Vadlúd-ék hasít
mélykék eget gágogva,
viszik a nyarat.

csillagos az éj
ezüst holdfény nem csábít
végtelen fenség

kékszemű angyal
leskel a lombban bújó
fény a ruhája

Ég szakadt selymét
felhőkkel foltozgatja
a hajnali szél.

vesztük siratják
tévelygő sötét felhők
kékség mezején

nagy arany tányér
júliusi égbolton
a vén telihold

Halvány csillagok
fénylő ékkőnek tűnnek
korom-szín égen.

Rozsdás falevél
kapaszkodik az ágon
ősszel dacolva.

bíbor színt öltött,
angyal függött ég s föld közt -
fátyolfelhő-kép

Felhőkben látlak,
lógatod a lábad, ring
köröttem a rét.

Égbolt vásznára
vörös tintával pingál
álmokat a szél.

Kopasz ágakon
jégcsapként csüngnek a hold
fagyott könnyei.

Nefelejcs-kék ég -
sóhajtásnyi felhőket
pingál rá a szél.

Kék búzavirág
tükre a hajnali ég -
színt cserél vele.

Égi bárányok
legelik az ég kékjét,
szellőpásztorral.

tollpamacs festi
az égboltra szelíden
szabad sóhaját

kék váza az ég
benne aludtak télen
a cseresznyefák

Tiszta égbolton
fehér angyalok járnak
kék kimonóban.

Felhőtlen hajnal -
tenger kék színét az ég
visszatükrözi.

Csillagtalan éj
hold fényéről álmodik
sötét párnáján.

oszlik a felhő
kék selymet lenget az ég
létünk tengerén

szürke füstcsíkok
szabdalják a kék eget
téli estéken

ibolyakék volt
az éjszakai égbolt
bámult álmosan

csillagszemeket
legeltet gyűrt lepedőn
a lecsüngő hold

kékjét vesztette
november szeles ege
csüggedtségében