Haiku versek az éjszakáról

Csillagtakarót
Terít a Hold az égre
Hűvös éjszakán.

Vaskos sötétség
ül a kietlen tájon,
a csönd se pisszen.

kint nagyot reccsent
luciferi éjben egy
vércse hangja száll

Földig érő éj
leengedte firhangját
- besötétedett

kiteljesednél
ahogy belesimulnék
az éjszakádba

sebet ütöttél
az éjszakán és hajnal
csordult belőle

Hold udvarában
Csillagszemű éjjel néz
Csendje megigéz.

éjjelente oly
igazzá álmodlak, hogy
fáj minden hajnal

holdsarlón leng az
éj csillagdíszes ingként
lágyan a tájon

Bűvkörébe von
a hold, sokszor hallgatom
éjjel a csendet.

Keserű dal száll.
Hold festette éjjelen.
Sikít bagolypár.

Telihold csillan
fecskeszárny feketéjén
fehér begy dalol

Alszik a város
éjleple alatt - velem
újjászületik

lágy holdfény ezüst
varázs csillag ragyog a
lovam homlokán

Muzsikál az est,
lassú percegéssel fut
az éjszakába.

Fekete mezőn
holdtyúkanyó, mellette
Csillagcsibéi.

Sötét éjjelen,
ezernyi tűz szikrázik,
rendületlenül.

A hullócsillag,
mint alászálló angyal,
szeli át az éjt.

Az este testén
a hold megduzzadt fekély
de övé a kéj.

Lábujjhegyen jár
a fekete idő, nesz
nélkül lépeget.

Fekete trónját
mindennap elfoglalja
a gyönyörű Hold.

mért aludnék ha
bárányok bandukolnak
át az éjszakán

sötét éjszaka
tavon hold tükre botlik
meg önmagában

Csillaglovasok
Gyémántkarddal hasítják
az éjjel leplét.

hold fénye alatt
hattyú tolla aranylik,
mint angyal szárnya

fátyolos égen
holdnak ezüstös fénye
felhőkben pihen

tóparti éjjel.
bús nádas zizeg, a hold
víztükörbe fúlt

Hangavörös Nap
alkonyi égen nyíló
sötét tulipán.

sötétség az éj
fátylán aranycérnával
csillagot hímez

Milliárd gyémánt
éj sötétjében - Isten
Kincseskamrája

Óriások közt
ébenfekete éjben
Hóbagoly huhog

Fákról csend pereg
jéghideg szoba - az éj
Angyalkönny álom

jól fésült esték
összekuszált éjszakák
borzas reggelek

Hollófekete
égbolt szélesvásznáról
néz a vaksötét.

cseresznyevirág
nyílik mögöttük - lehunyt
mandulaszemek

varázslón izzik
jáspisfényű telihold
nyakéken ékkő