Haiku versek az éjszakáról

Nyári éjszaka
Tó vizén fodros szoknyák
Lótuszvirágok

mélykék tinta az
ég - verset írnék vele
fehér papírra

mozdulatlanná
dermedt a szél vajon mit
hallott ma reggel

gyújtósa a nap
fényszilánkon pattintja
égi tüzeit

az éj fekete
takarója alatt szél
zihál hajnalig

sötét vászonból
koszorút fon az éjjel
hajnalig gyászol

csendesen toppansz
be az éj sötétjébe
álmokkal játszol

Éji madárdal
tengerbe hullámot vág,
más nem is látja.

Sötét pillangó
szárnycsapásai között
merengő idő.

fényes utcákon
táncolják a keringőt,
sötét pillangók

ágyat bontottam
a holdnak, s amint mellém
feküdt elpirult

ezüst ragyogás
tündérszárnyú virágok
álombéli táj

csupasz faágra
fénytakarót szőtt a Hold
hintázni vágyott

Éjjel, titokban
Találkoztak lelkeink
Amíg aludtunk.

Csendesen hűvös
az utca, s rám olvadnak
ködbe zárt fények.

földre szitáló
éjszaka álmossága
házakba surran

meztelen éjben
meztelenre vetkőzik
minden mi igaz

csillagok fénye
ragyog az éj köntösén,
mint ezernyi gomb

csillagos égen
körbejár a vén hold én
lent céltalanul

harmatgyöngyöt sírt
holdezüstös virágra
a csillagos éj

nyári estén a
pásztorfurulya hangja
csillagokra száll

felzengő nyáréj -
tücsökdalba simulnak
az apró neszek

ballag az este
holdsugáron s a fákon
csillagok csüngnek

virrasztó éjjel
csend ül a Hortobágyra
alszik a magyar

csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el

Elmélyül az éj,
erdőcsendek ringnak fák
levéltenyerén.

Anyám csillag volt
az éjjel fehér rózsa
illata áradt

szentjánosbogár
fényes gombokat varr az
éj köpenyére

Álmaim kósza
mezején, gondtalanul
repül el az éj.

fekete éjbe
álomszárnyakon lebben
szatén paplancsend

Hallom az éjben
hogyan koppan ablakon
kóbor pilleszárny.

Éj tengeréből
Kidugja fejét a Hold
Lélegzetvétel

szél kerekedett
láthatatlan susogtak
éjbe olvadt fák.

a lakóparkban
több száz világ vár most is
lámpaoltásra

hűs tó tükrén hold
fénye rezzen, átlibbent
rajta az éjjel

a hegygerincen
csillagos hálóingben
most az ég pihen