Haiku versek az éjszakáról

Indigókék éj
borul susogó tájra
téli alkonyon.

kémények száján
szürke füstkarikát fúj
a pipázó éj

halvány lámpafény
látomásokat oszlat
a zsákutcában

amint elalszunk,
kék konyhaköveidbe
süpped az este

nagy sötét madár
az este mélykék tollát
cibálja vad szél

Szikrázó égi
mezőn csillagok puha
ágyat keresnek

Éjszaka van, és
villámok simogatják
tengerlelkemet.

Tarka fénypászmák
csillogtak szelíden az
éji sötétben.

templomtoronyból
ünnepre hív a harang
varázslatos éj

Kerek hold fénye
kertem cseresznyefáját
ezüstre festi

Sarokba dobta
most ott sötétlik az éj
csillag-köntöse

Csillogó, fehér
téli éjjelen a tűz
pattogva zenél.

Csupasz ágakra
puha hóból szőtt köntöst
terít az éjjel.

fagyos az éjjel
fenyőfa dermedt ágán
zúzmara csillog

borús éjszaka
ezüstös fényét a Hold
felhőkbe rejti

álmom elkerül
hallgatom mily sokszínű
éjszaka a csend

éjszaka csendje
hintaszékben lógatja
fáradt lábait

Minden elcsitult.
Holdfényt majszol egy virág
a kertészetben.

kétségeim éj
keltetőjébe téve
fáradtan keltem

Álomtalanul
átbillent az éjszaka,
napom most pirkad.

Kucorgó zöld fű
fagyos éjszaka után
fényre nyújtózik.

macska lépeget
puha talppal a tetőn
telihold fénylik

Macskatestű éj
Belopódzott csendben az
Ablakomon át

Nincs jelzőlámpa
a végtelen Tejúton,
el is tévedtem.

Könnyes éjszaka
nedvét törli a hajnal,
napfénykendővel.

A porcelánhold
remegő sugarakat
küld az estébe.

végtelen éjek
meztelen teljességét
akarom - veled

sejtelmes az éj
nyitva tartott szememnek
szép hajnalt ígér

Éj van, sötétség
A halálnak lepkéje
Szárnyal az éjben.

Gyémánt kacajjal
haját fésüli a fény,
kócos éj után.

Szél, tarka lombot
gombolgat - ökörnyálból
csipkét sző az éj.

Huzatos éjben
Zafírkék égbolt csendje
Összegyűrt zsorzsett.

Elnyújtózkodó
éjszakák - ködtakarót
húznak magukra.

míves vaskapuk
zárkózottságára hull
a permetnyi köd

ablakból nézem -
visszapislog csendben a
kökényszemű éj

domború sötét
ül a karosszék puha
recsegésein