Haiku versek az éjszakáról

Megreszket a tél.
Varjú-fekete az éj.
Pihen a róna.

Homályos fényben
éberen vigyáz egy őr.
Valami moccant.

Sötét szövetből
szőtt vén éjszaka, füstös
öreg nagykabát.

Szürkülő alkony.
A csillagtalan éjben
kémény füstje száll.

tintafoltos éj
emberek álmaira
csillagfényt csurgat

Szunnyadó város
felett ébredő fények
s éj rejtélyei.

Tágra nyílt szemmel
szökött álmom kergetem
korom sötétben.

Csillagköntösbe
bújt a nap: - álmainkat
őrzi ezüst hold.

Földig hajol az
éjszaka, görnyedt hátán
álmos csillagok.

Nyár öle ringat:
takaróm csillagos ég,
zöld mező ágyam.

Öles léptekkel
érkezik az éj, holnap
lohol nyomában.

Szentjánosbogár
a lelkem világító
lámpás az éjben.

Lomha éj ringat,
holdfénykoszorúba font
csillagvirágot.

áttetsző a menny
gyóntatószék fent és lent
csendes párbeszéd

Öreg éjszaka,
fiatal csillagoknak
csapja a szelet.

Éjnek titkait
őrzi a Hold s hajnal rá
ködfátylat borít.

az éj múlik s ha
egyedül ébredek hát
álmodlak tovább

fénylő csillagok
apró lampionok az
út két oldalán

Csillagos éjjel
megcsillant egy álom - ám
fénye távoli

fekete hattyú
úszik bányató tükrén
holdfodrozódás

Udvaroltam a
Holdnak, hogy végre hagyjon
kettesben veled.

Tereld el a szót.
E vak sötét éjjelen.
Bíbort viselve.

Éjben a Holdfény
Átöleli csillagok
Magányos lelkét.

Sötét éjben az
Égen lámpást gyújtanak
Csillag-tündérek.

Holdfényes éjen
Remény-tündérek őrzik
Csillagok álmát.

éj szoknyájára
hold csillagvirágot tűz
menyegzője lesz

Éjszaka a Hold
Csillagszőnyegen sétál
Fényes köntösben.

egyetlen csillag
éjfekete íriszén
neked tündökölt

Tejút vándorán
ezeregy csillagos éj
leple és pora.

Csillagok között
Álmokat sző a Hold az
Éj sötétjében.

Gyertya ég csonkig
- szobámban vonuló Hold
álmomba botlik.

Csendes éjen a
Hold sétára indul, és
Ábrándokat sző.

Csillagfényben a
Hópelyhek keringőznek
Kavargó szélben.

Holdfényes éjen
Lelkem csillagok között
Angyalokkal jár.

Az álom egy kincs,
Mely örökké hű marad.
Minden éjjel vár.

Csillagos éjen
Hold sétál a tó jegén
Fénylő köpenyben.