Haiku versek az éjszakáról

felzengő nyáréj -
tücsökdalba simulnak
az apró neszek

ballag az este
holdsugáron s a fákon
csillagok csüngnek

virrasztó éjjel
csend ül a Hortobágyra
alszik a magyar

csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el

lágyan feszül az
orchideaharisnya
az éj combjain

Elmélyül az éj,
erdőcsendek ringnak fák
levéltenyerén.

Anyám csillag volt
az éjjel fehér rózsa
illata áradt

szentjánosbogár
fényes gombokat varr az
éj köpenyére

Álmaim kósza
mezején, gondtalanul
repül el az éj.

fekete éjbe
álomszárnyakon lebben
szatén paplancsend

Hallom az éjben
hogyan koppan ablakon
kóbor pilleszárny.

Éj tengeréből
Kidugja fejét a Hold
Lélegzetvétel

szél kerekedett
láthatatlan susogtak
éjbe olvadt fák.

szuszogásokat,
puha függönylebegést
gyűjt az éjszaka

a lakóparkban
több száz világ vár most is
lámpaoltásra

hűs tó tükrén hold
fénye rezzen, átlibbent
rajta az éjjel

a hegygerincen
csillagos hálóingben
most az ég pihen

halk utcazajra
ereszkedik puhán a
márciusi éj

két ölelés közt
egyetlen éjszakában
egy egész élet

Indigókék éj
borul susogó tájra
téli alkonyon.

kémények száján
szürke füstkarikát fúj
a pipázó éj

halvány lámpafény
látomásokat oszlat
a zsákutcában

amint elalszunk,
kék konyhaköveidbe
süpped az este

nagy sötét madár
az este mélykék tollát
cibálja vad szél

Szikrázó égi
mezőn csillagok puha
ágyat keresnek

Éjszaka van, és
villámok simogatják
tengerlelkemet.

Tarka fénypászmák
csillogtak szelíden az
éji sötétben.

templomtoronyból
ünnepre hív a harang
varázslatos éj

Kerek hold fénye
kertem cseresznyefáját
ezüstre festi

Sarokba dobta
most ott sötétlik az éj
csillag-köntöse

Csillogó, fehér
téli éjjelen a tűz
pattogva zenél.

Csupasz ágakra
puha hóból szőtt köntöst
terít az éjjel.

fagyos az éjjel
fenyőfa dermedt ágán
zúzmara csillog

borús éjszaka
ezüstös fényét a Hold
felhőkbe rejti

álmom elkerül
hallgatom mily sokszínű
éjszaka a csend

éjszaka csendje
hintaszékben lógatja
fáradt lábait