Haiku versek az éjszakáról

Csendesen hűvös
az utca, s rám olvadnak
ködbe zárt fények.

földre szitáló
éjszaka álmossága
házakba surran

meztelen éjben
meztelenre vetkőzik
minden mi igaz

csillagok fénye
ragyog az éj köntösén,
mint ezernyi gomb

csillagos égen
körbejár a vén hold én
lent céltalanul

ha velem alszol
és átkarolsz, áthajolsz
lelkem korlátján

harmatgyöngyöt sírt
holdezüstös virágra
a csillagos éj

nyári estén a
pásztorfurulya hangja
csillagokra száll

sűrű fürtökben
himbálóznak a göndör
pesti éjszakák

felzengő nyáréj -
tücsökdalba simulnak
az apró neszek

ballag az este
holdsugáron s a fákon
csillagok csüngnek

virrasztó éjjel
csend ül a Hortobágyra
alszik a magyar

csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el

lágyan feszül az
orchideaharisnya
az éj combjain

Elmélyül az éj,
erdőcsendek ringnak fák
levéltenyerén.

Anyám csillag volt
az éjjel fehér rózsa
illata áradt

szentjánosbogár
fényes gombokat varr az
éj köpenyére

Álmaim kósza
mezején, gondtalanul
repül el az éj.

fekete éjbe
álomszárnyakon lebben
szatén paplancsend

Hallom az éjben
hogyan koppan ablakon
kóbor pilleszárny.

Éj tengeréből
Kidugja fejét a Hold
Lélegzetvétel

szél kerekedett
láthatatlan susogtak
éjbe olvadt fák.

szuszogásokat,
puha függönylebegést
gyűjt az éjszaka

a lakóparkban
több száz világ vár most is
lámpaoltásra

hűs tó tükrén hold
fénye rezzen, átlibbent
rajta az éjjel

a hegygerincen
csillagos hálóingben
most az ég pihen

halk utcazajra
ereszkedik puhán a
márciusi éj

két ölelés közt
egyetlen éjszakában
egy egész élet

Indigókék éj
borul susogó tájra
téli alkonyon.

kémények száján
szürke füstkarikát fúj
a pipázó éj

halvány lámpafény
látomásokat oszlat
a zsákutcában

amint elalszunk,
kék konyhaköveidbe
süpped az este

nagy sötét madár
az este mélykék tollát
cibálja vad szél

Szikrázó égi
mezőn csillagok puha
ágyat keresnek

Éjszaka van, és
villámok simogatják
tengerlelkemet.

Tarka fénypászmák
csillogtak szelíden az
éji sötétben.