Haiku versek az éjszakáról

egyetlen csillag
éjfekete íriszén
neked tündökölt

Tejút vándorán
ezeregy csillagos éj
leple és pora.

Csillagok között
Álmokat sző a Hold az
Éj sötétjében.

Gyertya ég csonkig
- szobámban vonuló Hold
álmomba botlik.

Csendes éjen a
Hold sétára indul, és
Ábrándokat sző.

Csillagfényben a
Hópelyhek keringőznek
Kavargó szélben.

Holdfényes éjen
Lelkem csillagok között
Angyalokkal jár.

Az álom egy kincs,
Mely örökké hű marad.
Minden éjjel vár.

Csillagos éjen
Hold sétál a tó jegén
Fénylő köpenyben.

Csendes téli éj,
Hótakarón lámpafény,
Tündöklő álom.

Mesét sző az éj
Pókja s végtelen álmok
Mélyére dobja.

fenn a holdsarló
mint feledett hintaló
éj udvarán ring

köveken macska
fekete éjbe oson
cicamamuszban

Kormosfehér hold
Elszántan küzd a köddel
Őszi éjszaka

hatalmas a Hold
titokban szemez velem
képzelt tó tükrén

Az éj tenyere,
letörölt az égről ma
minden csillagot.

Szemhéjam vászon
az éjszaka Picasso
ráfesti álmom.

Mosolyog a hold,
Ragyognak a csillagok.
Bíborszín égen.

Mily piciny a Hold,
Csillagok nélkül elfér
Szemem sarkában.

Csillagtakarót
Terít a Hold az égre
Hűvös éjszakán.

Vaskos sötétség
ül a kietlen tájon,
a csönd se pisszen.

kint nagyot reccsent
luciferi éjben egy
vércse hangja száll

Földig érő éj
leengedte firhangját
- besötétedett

kiteljesednél
ahogy belesimulnék
az éjszakádba

sebet ütöttél
az éjszakán és hajnal
csordult belőle

Hold udvarában
Csillagszemű éjjel néz
Csendje megigéz.

éjjelente oly
igazzá álmodlak, hogy
fáj minden hajnal

holdsarlón leng az
éj csillagdíszes ingként
lágyan a tájon

Bűvkörébe von
a hold, sokszor hallgatom
éjjel a csendet.

Keserű dal száll.
Hold festette éjjelen.
Sikít bagolypár.

Telihold csillan
fecskeszárny feketéjén
fehér begy dalol

Alszik a város
éjleple alatt - velem
újjászületik

lágy holdfény ezüst
varázs csillag ragyog a
lovam homlokán

Muzsikál az est,
lassú percegéssel fut
az éjszakába.

Fekete mezőn
holdtyúkanyó, mellette
Csillagcsibéi.

Sötét éjjelen,
ezernyi tűz szikrázik,
rendületlenül.