Haiku versek az éjszakáról

A hullócsillag,
mint alászálló angyal,
szeli át az éjt.

Az este testén
a hold megduzzadt fekély
de övé a kéj.

Lábujjhegyen jár
a fekete idő, nesz
nélkül lépeget.

Fekete trónját
mindennap elfoglalja
a gyönyörű Hold.

mért aludnék ha
bárányok bandukolnak
át az éjszakán

sötét éjszaka
tavon hold tükre botlik
meg önmagában

Csillaglovasok
Gyémántkarddal hasítják
az éjjel leplét.

hold fénye alatt
hattyú tolla aranylik,
mint angyal szárnya

fátyolos égen
holdnak ezüstös fénye
felhőkben pihen

tóparti éjjel.
bús nádas zizeg, a hold
víztükörbe fúlt

Hangavörös Nap
alkonyi égen nyíló
sötét tulipán.

sötétség az éj
fátylán aranycérnával
csillagot hímez

Milliárd gyémánt
éj sötétjében - Isten
Kincseskamrája

Óriások közt
ébenfekete éjben
Hóbagoly huhog

Fákról csend pereg
jéghideg szoba - az éj
Angyalkönny álom

jól fésült esték
összekuszált éjszakák
borzas reggelek

Hollófekete
égbolt szélesvásznáról
néz a vaksötét.

cseresznyevirág
nyílik mögöttük - lehunyt
mandulaszemek

varázslón izzik
jáspisfényű telihold
nyakéken ékkő

kék tollú éjben
fénylő lámpák őrt állnak
tiltott kint járni

Borvörös hajnal
andalog - fekete éj
vásznát göngyöli.

őszi hajnalon,
nyári éjszakák vágyát
takaró rejti

zsugorodó fény
az éjben csendet isznak
fekete falak

a vaksötétben
denevérsuhanások
karcolták az éjt

röppenő szikrák
tüzes parázs - lángarcod
éjszínű varázs

padra kiülök
s megnézem a csillagod
éjjel, hogy ragyog

Nyári éjszaka
Tó vizén fodros szoknyák
Lótuszvirágok

mélykék tinta az
ég - verset írnék vele
fehér papírra

mozdulatlanná
dermedt a szél vajon mit
hallott ma reggel

gyújtósa a nap
fényszilánkon pattintja
égi tüzeit

az éj fekete
takarója alatt szél
zihál hajnalig

sötét vászonból
koszorút fon az éjjel
hajnalig gyászol

csendesen toppansz
be az éj sötétjébe
álmokkal játszol

Éji madárdal
tengerbe hullámot vág,
más nem is látja.

Sötét pillangó
szárnycsapásai között
merengő idő.

fényes utcákon
táncolják a keringőt,
sötét pillangók