Haiku versek az éjszakáról

Kerek hold fénye
kertem cseresznyefáját
ezüstre festi

Sarokba dobta
most ott sötétlik az éj
csillag-köntöse

Csillogó, fehér
téli éjjelen a tűz
pattogva zenél.

Csupasz ágakra
puha hóból szőtt köntöst
terít az éjjel.

fagyos az éjjel
fenyőfa dermedt ágán
zúzmara csillog

borús éjszaka
ezüstös fényét a Hold
felhőkbe rejti

álmom elkerül
hallgatom mily sokszínű
éjszaka a csend

éjszaka csendje
hintaszékben lógatja
fáradt lábait

Minden elcsitult.
Holdfényt majszol egy virág
a kertészetben.

kétségeim éj
keltetőjébe téve
fáradtan keltem

Álomtalanul
átbillent az éjszaka,
napom most pirkad.

Kucorgó zöld fű
fagyos éjszaka után
fényre nyújtózik.

Macskatestű éj
Belopódzott csendben az
Ablakomon át

Nincs jelzőlámpa
a végtelen Tejúton,
el is tévedtem.

Könnyes éjszaka
nedvét törli a hajnal,
napfénykendővel.

A porcelánhold
remegő sugarakat
küld az estébe.

végtelen éjek
meztelen teljességét
akarom - veled

sejtelmes az éj
nyitva tartott szememnek
szép hajnalt ígér

Éj van, sötétség
A halálnak lepkéje
Szárnyal az éjben.

Gyémánt kacajjal
haját fésüli a fény,
kócos éj után.

Szél, tarka lombot
gombolgat - ökörnyálból
csipkét sző az éj.

Huzatos éjben
Zafírkék égbolt csendje
Összegyűrt zsorzsett.

Elnyújtózkodó
éjszakák - ködtakarót
húznak magukra.

ablakból nézem -
visszapislog csendben a
kökényszemű éj

Mint csillagos ég
úgy ragyog szembogarad
út-vesztett éjbe.

túlontúli fény
ezeregy éjbe való
titkokat őriz

sötét éjszaka
felhősátorban pihen
telihold fénye

Semmibe hulló
fénylő csillagok raja.
Nyári éjszaka.

mezítelen hold
vacogva ölt magára
éjkabátívet

Rozoga szekér
Ezüstszínű Tejútra
Csillagfényt vontat.

Lehunyt szemeink
mögött lélekfényeink
szülnek új Napot.

kilehelt a tűz
parázshaj csavarodik
csillagok közé

egyetlen csillag
fényével összetöri
az ég sötétjét

álmot suttogó
éjszaka sziluettjén
hallszik a holdcsend

körbeciripel
ezer kabóca hangja -
közelít az éj

Őszi éjszakán
vén kút mélyébe bámul
s elsápad a hold.