Haiku versek az éjszakáról

ében pongyolát
terít csinos vállára
a szép horizont

Az éji séta
akkor pompás, ha van egy
telihold lámpás.

éjjel felöltik
a virágok holdszínű
sápadt arcukat

Szirmokon lépked
az est. Megpihenni jő
a Hold ezüstje.

Egy férfi. Egy nő.
Tíz üres pohár. Szétszórt
citromhéjak. Snitt.

varázsszavakat
suttogsz fülembe - édes
semmiségeket

a lélegzeted
minden éjszaka megment
a csend markából

csend volt az éjjel
tarkómra tett kezemben
elmém suttogott

éj szárnya alatt
vérző alkony sebeit
sötét kötözi

pálmaliliom
éjben kinyílt kelyhében
csillagot hozott

átfordul az éj -
továbbálmodja magát
a túloldalon

Mint gyolcson a seb,
átvérzik éjeimen
fájó hiányod.

Teli fényében
ahogy ott álltam pőrén
fürdetett a Hold.

elmúlt az éjjel
friss illatot fúj felém
a hajnali szél

A hegykaréjon
nyugszik, a holdnak fénye:
éj takarja be.

Szunyókáló Hold
kelyhéből kicsorduló
édes bájital.

Sötét párnáján
kabátban alszik az éj:
csillagtalanul.

Éji tótükör
holdcsónakján holnapba
evez a tegnap.

Éji tó tükrén
fehér csónak ringat el
fáradt tegnapot.

Fekete kabát,
gombján ezüst hold ragyog,
porszemcsillagok.

éj lehelete
hajnal arcán tündököl
harmatcseppeken

Apró sárga fény,
Szentjános bogár, éjnek,
Sötét palástján

Koromszín felleg
Éjszaka idilljébe
Villámot sóhajt.

Füst szagú éjbe
fulladt a tegnapi vágy -
könny jár nyomában.

Vedd égkék bársony
ruhád - rakok rá dísznek
fénylő csillagot.

az utcát néztem
egy esőcsepp tengeren
hajózott a hold

a szánkódombon
lekaszált növényzetet
takarja az éj

éj leple alatt
jázmin illat lopakszik
reggelt ébreszti

vöröslő alkony
szatén selyemfátylat sző
éjbe hömpölyög

a sziklakertben
évelő virágokra
csillagfény hullik

Kövirózsákon
Hűs csillagfény szendereg -
Szellő sem moccan.

holdfény simogat
szunnyadó macskakövet
dorombol a csend

Sötét éjszaka
Fénye megfoszt a remény
Csillagaitól

Est karjában ring
az éjszaka bölcsője:
holdvilágosan.

Éjjel hálója
borult illatos estre,
holdvilágosan.

Csillagok fénye
ragyog az éj kabátján:
alszik a holnap.