Haiku versek az éjszakáról

glóriát csíptet
egy magányos fa fölé
a májusi éj

mély az éjszaka
amikor indigóvá
olvad minden szín

ablakaimra
a lecsorgó sötétből
függönyt sző az éj

szuszog a hűvös
éj, hajnalra ködfátyolt
lehel a tájra

éj tükre ragyog
a hold selyem köntösén
misztikumot sző

ablakom alatt
éji szerenádot ad
a vén hegedűs

éjszaka csendjét
ne zavarja más csak a
hajnalhasadás

hang után matat
csendlomok között az éj
kuvik közeleg

Álmos a tópart,
csillagkeringőt táncol
a vízen az éj.

várom a hajnalt.
gyertyám már csak hunyorog.
unja az éjjelt.

kint holdfény gubbaszt
éji nyárfák csúcsain
megvigasztalom

vágtat az éjfél
lobogó holdsörényű
csillagparipán

fázik a holdfény
didergő fagy bújja az
éjszaka ingét

csillagok között
pihen a Hold udvara,
álmot sző az éj

Törékeny az éj,
óvatosan lépeget
a Hold fényénél.

holdsajka lágyan
ring éjkék égi tavon
a végtelenbe

éles holdsarlón
lóg az éj sötét-meleg
csillagpalástja

eltévedt lelkem
fekete vászon éjben
festi a hajnalt

csillagtalan éj
a holdfényről álmodik
bársonyos ágyán

Fekete subán,
fehér gomb a hold, ezüst
álom csillagok.

Holdnak sarlója
Göncölszekérnek rúdja
hajnalra mutat.

Az éjszakában
a legszebb, hogy csendesen
hozzád indulok.

Hajnali álom
ág hegyén lassan billeg.
Vége az éjnek.

hajnal-fény tépi
szerelemre szőtt időm
fogyó hold alatt

Éj kupoláját
bánat ívei tartják.
Szorong a szívem.