Haiku versek az életről

Barázdák futnak
tenyereinkben - utak,
elágazások.

könnyű piheként
szállok tova az úton
immár szabadon

Hogy én élek-e?
Csak annyi bizonyos, hogy
még nem haltam meg.

Ne vesszőt tegyél
oda, ahova már rég
pont kellett volna.

Az élet amúgy
szépen folyna, csak mi az
útjába állunk.

Minden eltelt perc
regényedet bővíti.
Tedd tartalmassá!

értelmetlen tánc
melyet nélküled járok
zeneszó nélkül

Én egy állomás -
úgy ahogy mindenki más,
és Isten az Út.

Nyers drágakőből
gyémánttá csiszolódhatsz
életed során.

Csak dőlj hátra az
élet páholyában és
élvezd a műsort.

Vagy, ki szembejött
majd elhaladt... szemedben
én, a pillanat.

tested otthonod,
ha az lehetsz benne - ki
szabadon mozog

Hosszú élet is
lehet tartalmatlan - és
gazdag egy perc is.

Árnyékolni is
kell az életet, nem csak
körvonalazni.

ködfátyol csupán,
múlékony emberi lét,
cseréptöredék

a fénynek elég
egy ablakrésnyi élet
örök túlélő

lábujjhegyen jött,
szelíden érintett meg,
csapkodva ment el...

Lehet igaz volt,
lehet nem, de a vége
halálbiztos lesz.

Mint nyári zápor
után az esőillat,
ennyi az élet.

A szó ingyen van,
de ahogy bánsz vele, az
sokba kerülhet.

Soha nem tudod,
mennyi időnk van még, de
néha túl kevés...

Nem is vagy pesti,
míg nem zár oda egyszer
a metróajtó.

Másnaposságból
lehet-e harmadnapra
világmegváltás?

élettelen test
és halhatatlan lélek
misztériuma

Keserű kávé s
Félig otthagyott torta
Az élet íze

Múlt sebeiből,
a jövő táplálkozik,
csillan a remény.

Boldog élethez
hajlékony gerinc kell vagy
bölcs belenyugvás.

Velem van a baj,
vagy nélkülem? Nem tudjuk.
Ez a probléma.

közös életünk
mikor nem taktikázol
viruló világ

Tavasz fényében
tűzsugarak szikráin
életrügy pattan

látni, hallani
óriási ajándék
észre sem veszed

Az élet igaz
történet - van fejezet,
mi fáj, más derít.

Inkább kételkedj,
mint hogy ál-bizonyosság
áldozata légy.

- Közelíthetnénk
egymáshoz, hogy megtaníts
táncolni, s élni!

illanó létünk
cseresznyevirág kelyhén
pár perc ragyogás

Életed rajzát
féltő gonddal alkosd meg!
Nem radírozhatsz.