Haiku versek az életről

Cibál az élet?
Nézz a kis falevélre
viharban! Kitart.

borongós napok
életfa sárgult ágán
reszketeg idő

Készíts esernyőt
voltörömökből, hogyha
lelkedben esik.

Ami van, szeresd
Ami lesz, reméld. Örülj,
Hogy itt vagy ma még.

Az emberek itt
csakis akkor élhetnek,
ha remélhetnek.

Bár minden vihar
rombol - de van, hogy utat
seper tisztára.

egy életen át
görbíthetnénk egymásra
nagy mosolyokat

Két év szükséges,
hogy beszélni tanulj, - de
ötven, hogy hallgass.

A zaj nem tesz jót -
de a jónak sem szabad
nagy zajt csapnia.

Amit ma teszek
fontos, hisz életemből
adok egy napot.

az élet mindig
hoz valami kis újat
hogy remélhessünk

elmegy mellettünk
lehajtott fejjel minden
csodás pillanat

Viszontagságos,
egyirányú út min jársz,
ez e te sorsod.

Sok régi emlék
keményíti lelkemet.
Közeleg a tél.

Valahol kutya
vonyít a sötétségben,
féltve életét.

két kicsi kérész
egy nap egymásnak örül
s álomba merül

átható sikoly
vagyok légüres térben
láthatatlan kép

tyúk volt vagy tojás
éhes embernek már nem
filozófia

Szép emlékeket,
békét hagyj magad után
bármerre is jársz.

Mint a mákszemek
elszáradt gubójukból,
pereg az élet.

mint csendes eső
elszitál az életünk
tornácról nézem

csoszog az élet
a vén időn andalog -
csigatalpakon

Fekete menet.
Beton alatt könnyű föld.
Üres hintaszék.

ma sorsmuszájok
gubancait bogozzuk,
élet fonalán

Az élet nem csak
könnyed költemény. Néha
nehéz s kőkemény.

nagyon sok ember
vallja magát boldognak
minden ok nélkül

A képeim a
falon balra dőlnek, az
életem jobbra.

Úgy, ahogy dermed
tányéron a kocsonya,
remeg a jövő.

kunyhómban lepke
szövi nappali álmát
éji fényekről

Tejszagú keblen
fogatlan lét mozdít meg
visszaszámlálást.

Nyüszít ha rab lesz,
Üvölt ha visszatartod,
Vad kíváncsiság.

Egyhangú frázis
fals zongorán: az élet
ujjgyakorlata.

Rád figyelve nem
vettem észre hogy magam
mellett elmegyek.

nyomodban járok
de utamon más kövek
törik fel talpam

élet útjain
levetkőzöm lassan mind
fölös cicomám

zsinórpadláson
eldöntött mozdulatok
életünk tánca