Haiku versek az életről

Rohanunk, nehogy
lemaradjunk, elmúlik
közben az élet.

Drámázós vagyok...
De egy jó darab tele
van fordulattal.

Ha két utad van,
mindig válassz - nincs rossz út,
csak néha hosszabb!

Élet, - magunkat
Ne engedjük, magunkba
Végleg fulladni

Ezer hivatás
minek is, ha van egy, mit
szívedből csinálsz?

Hóhatár fölött
jössz rá igazán, milyen
kincs a levegő.

játékba kezdtél
és te már tudod hogy csak
nyerhetsz mellettem

Ahol nem süt Nap
ott nincsenek Árnyékok,
de a Föld forog.

Hópaplan alatt
az élet nem adja fel;
kivárja sorát.

A valóságot
szebbé, jobbá álmodom.
Kozmoszt teremtek.

Fának mit jelent
a hajnal első fénye?
És neked? Engem?

Egymás életét
rajzoltuk. A végén csak
egy radírt hagytál.

Az élet arról
szól, hogy nem vagyunk azok,
akik lehetnénk.

Még most hajoljunk
meg... később senki nem fog
visszatapsolni.

Még nem tűntem el,
bár már én is kerestem
magam, hasztalan.

Körbe-körbe jár
az élet, míg a leckét
meg nem tanuljuk.

Az élet véges,
de egyes pillanatok
örökkévalók.

Virágoskert az
élet, csak a bolond nem
látja a fától.

Örök lázadó,
célod a végtelenben:
Tökéletesség.

Nem hal meg a fény.
Csak esténként a túlsó
oldalra kerül.

Pénz súlyával nem
mérhető hátralévő
idő értéke.

életdallamod
szól kézbarázdáidból
- lélek-karcokkal

Keresztfák között
döbbensz rá, mit jelent a
jelenben élni.

Biztonsági sáv,
az élet szélén, ami
megvéd Magadtól.

Hiába élnél
örökké, ha nem figyelsz
a pillanatra.

Legnagyobb terhet
nem a karok, a lélek
viseli mindig.

Nehéz nap után
a saját világomban
fürdök meg este.

Ha távolléted
nem tűnik fel senkinek,
jelenléted sem.

Remény csepeg hűlt
ereimbe, hit piheg
szívemben. Élek.

Élet báljában
atomok tánca vagyok
Isten rendjében.

rózsatövekre
kupacolja reményét
ősszel a kertész

láp biztonsága
marasztaló - ég titka
mi elragadó

Ha az életed
kilátástalan, válassz
más nézőpontot.

szederindákon
hintázó szélgyerekek
vad vihogása

e pillanatban
minden s mindenki itt van
kivel dolgod van

Lehajtott fejjel
várják végzetüket a
nap virágai.