Haiku versek az életről

mint egy üstökös
a világunk égboltján
tűnünk egymagunk

A szívünk olyan,
mint a harang, belülről
kapja az ütést.

csillagpor vagyunk
mi is az univerzum
egy morzsácskája

van, hogy törni kell
a kagyló páncélját, hogy
igazgyöngyre lelj

Az életünk, csak
Egy nyíló és hervadó
Virág, de így szép

A folyóparton
találkoztunk, én és az
élet. Ő késett.

Mindegy, hogy egy perc,
óra, nap, év vagy élet.
Lényeg, hogy kevés.

időt kérek, mert
amit adni szeretnék
hosszú élet kell

minél hosszabbra
nyúlik egy élet annál
inkább rövidül

merülj el bennem
megírt könyv az életem
befejezetlen

Csak egy dalunk van,
játsszuk el jól. Nem tudjuk
újrakottázni.

Életutazást
jól kell tervezni, mert itt
nincsen retúrjegy.

Nem értenek meg.
Én üveggolyó vagyok,
túl sok a kavics.

Két idős ember:
Kézenfogva sétálnak.
Bennük az élet.

tudom hogy reggel
kórházi ágyad rácsán
pihent egy madár

törékeny madár
elröpülne de szárnya
vasrácsba akadt

A harmadik szint
az érzelmeidről szól,
ne vessz el bennük...

Rohanunk, nehogy
lemaradjunk, elmúlik
közben az élet.

Drámázós vagyok...
De egy jó darab tele
van fordulattal.

Ha két utad van,
mindig válassz - nincs rossz út,
csak néha hosszabb!

Élet, - magunkat
Ne engedjük, magunkba
Végleg fulladni

Ezer hivatás
minek is, ha van egy, mit
szívedből csinálsz?

Hóhatár fölött
jössz rá igazán, milyen
kincs a levegő.

játékba kezdtél
és te már tudod hogy csak
nyerhetsz mellettem

Ahol nem süt Nap
ott nincsenek Árnyékok,
de a Föld forog.

Hópaplan alatt
az élet nem adja fel;
kivárja sorát.

A valóságot
szebbé, jobbá álmodom.
Kozmoszt teremtek.

Fának mit jelent
a hajnal első fénye?
És neked? Engem?

Egymás életét
rajzoltuk. A végén csak
egy radírt hagytál.

Az élet arról
szól, hogy nem vagyunk azok,
akik lehetnénk.

Még most hajoljunk
meg... később senki nem fog
visszatapsolni.

Még nem tűntem el,
bár már én is kerestem
magam, hasztalan.

Körbe-körbe jár
az élet, míg a leckét
meg nem tanuljuk.

Az élet véges,
de egyes pillanatok
örökkévalók.

Virágoskert az
élet, csak a bolond nem
látja a fától.

Örök lázadó,
célod a végtelenben:
Tökéletesség.