Haiku versek az életről

Dudvaszedő nép
Értünk jön mezitlábas
Foltozott halál

Itt volt a tél is
szívemre karcolt nyarat
mégis tavasz lett.

Élni akarunk
Szántást vetést, szeretést
vidám aratást

Isten, egy napon
kölcsönkapott életem
én visszaadom.

életünk egy meccs -
félidő után a test
már fáradni kezd

A végtelenből
Eltéríthetetlenül
A végtelenbe.

Megalkuvó én
Önző te, szenvedő ők
Ragozzunk másképp

"Egyik szemem sír
a másik bölcső - létem
csak egy pillantás."

Álmodtam csendben
és ringtam rejtelemben...
fellélegzettem.

nehéz lehet az
élet annak akinek
semmi sem tetszik

Levelek között
édes páraillatban
virágod leszek.

elszakadt fonál
ezernyi csomóval toldd
még meg - élhessek

Elszáll az élet,
mint egy madár az égen,
nyomot se hagyok.

rámegy az élet
mire kideríted hogy
érdemes élni

Valószerűtlen
létben illuzórikus
álmaim élem.

eltévedt lélek
lét labirintusában
kitörni vágyom

lelked mélyéből
karmesterként komponálsz
ezeregy élményt

Mélyen a csendben
az életenergia
felszínen tör ki.

halkan ballagok
szemembe füstöt fújnak
szürke holnapok

édes fájdalom
szeretni élni halni
nem bánom hagyom

puszta létével
kedvesem egy életre
megbabonázott

utam ha véget
ér... ledobom sarumat
fényfürdőt veszek

A mohás kereszt,
őseink életfája,
vadvirágot hajt.

akkor lesz vége
majd mindennek, ha szívem
egyenesbe jön

körberajzolom
röpke kis életemet
szavakkal festek

mulasztásaink
megoldásokra várnak -
törökülésben

Valójában a
csend nagyon is tevékeny
- az Élet zaja

Apró életek
csonthéjú magházakban
Tavaszt álmodnak

csak nézett-nézett
míg feje fölött lassan
elszállt az élet

összeadatott
test-lélek sorsa fordul
szétválasztatik

Az élet, leltár
miatt, átmenetileg
zárva tart! - Isten -

Életem tettem
tenyerébe, kérve, hogy
jól bánjon vele.

hajszálon függő
csodaszép élet, most még
nem szakadhatsz el

Kabaré-színház
és vicc-nagymester: mától
már fent nevettetsz.

Itasson mindent
át szenvedély, másként az
élet mit sem ér!

Tájékozatlant
tűr meg legszívesebben
a tájékozott.