Haiku versek az életről

Élet és halál
Vékony közte a határ
Merre billensz át?

lábam átkarol
csituló szívveréssel
pihegő reggel

megette már a
kenyér javát, jóllakva
várja a halált

táplál és ölel
erőt ad az élethez
az önzetlenség

Követlek Anyám,
erőm nem tart ki addig,
amíg a tied.

Élni tanulok,
ha el is vették kedvem,
verset írni kell...

A szőrme azé,
Aki beleszületett.
Hordd a magadét!

Alázatosan
Lehajló búzakalász
Több életet ad.

Nincs mit tenni már
eltűnt az életemből.
Örökké talán?

a nyár üvegbe
zárva, kamrában várja,
hogy megidézzék

Nyugodtan élvezd
az életed - akkor Ő
is élvezni fog.

Ez itt sivatag:
Amit kőbe vésel ma,
porrá lesz holnap.

Éltető fényár
Csillagfényre napsütés.
Örök körforgás.

Az Élet adott,
megélni kellene, nem
kiérdemelni.

Nos, megfoganunk,
megváltjuk a világot.
S végül meghalunk.

Minden elmúlik
Egyszer. Az is, amit most
Nehéznek érzel.

én maradnék itt -
bár a mennyország boldog
s az élet pokol

Élet és halál
régen együtt jár. Végén
győz az elmúlás.

Szélnek eresztem
ami megy, fogadom azt
ami jön. Élek.

Bár Sorsodat már
Megírták, az utadat
Te választod meg.

Szemem az ablak,
világ szennyét az élet
könnyekkel mossa.

Az élet a te
Szabadegyetemed, itt
Tanulsz, vizsgázol.

Szél tépte papír
Mint a naptól fakult kép
Így tűnt az élet.

mi lélektanból
vizsgázunk csak - a lelkünk
tanít mindenre

Rövid az élet,
és visszavonhatatlan
minden kardcsapás.

Apró rög alól
bújik ki az új élet.
Sötétből fénybe.

Az élet sója,
a boltban nem kapható.
Magad készíted.

a reflektorfény
vonzó, de könnyen eltűnsz
a süllyesztőben

Sóvárgó szemem
Repülőt lát az égen:
Cigifüstöt húz.

Lehet-e élni
életet élet nélkül... (?)
Ha igen, meddig?

Ha az életet
Szereted, ne pazarolj
Időt hiába.

Gyáva szerelem.
Tudom, ezt éltük mi át.
Semmi sem maradt.

Lehúz az örvény.
Viszontagságos élet.
Léphetek-e még?

Semmiből lettünk.
Mondd, mi az mit találunk?
Semmivé válunk.

Kívánom, hogy ne
bújj el, ha jön az érzés
mert ez az Élet!

leosztották a
lapokat, azzal játszok,
majd lépek tovább