Haiku versek az életről

Itasson mindent
át szenvedély, másként az
élet mit sem ér!

Tájékozatlant
tűr meg legszívesebben
a tájékozott.

"Míg élsz, magas vagy.
Miután meghalsz, hosszú."
- egy (bölcs) sírásó

megszülettél, már
életre vagy ítélve,
életfogytiglan

Hervatag mező
minden szépsége - fakó
szürke mint a lét

szenvedély(s)en át
gond(olat)talanságba
nyikorgó kerék

Elhervadt virág
Rajta roppan a cipőm.
Élek! Éppen én!

Sziget. Lakatlan,
de nem maradhat így. Nem.
Lakd be. Hisz tiéd.

volt és van és lesz
mint napkelte és nyugta
az élet útja

Nézd, a hegy apró.
Kicsi, törpe, alacsony,
akard átlépni!

csendes esőként
szitál az életem, de
voltak viharok

Élet sarjadhat,
hol mindig újraterem
a remény magja.

Vagy a mélybe húz,
vagy partra sodor az ár;
Az élet vize.

Szívünkben vággyal,
hittel, életerővel
élünk okosan.

Az élet nem más
lépések sorozata:
jó-rossz vegyesen.

különös regény
az élet, mert nem tudni
mikor ér véget

Létem elillan(t).
Énvilágom megmaradt.
Megmarad, így van!

Nyisd ki ablakod!
Nézz végig a világon!
S zárd be az ajtót!

Nyisd ki ablakod!
Nézz végig a világon!
S nyisd ki az ajtót!

Nem rutinpálya
az élet, gyakorlatod
mindvégig éled.

Az életünket
menet közben találjuk
ki, késő estig.

Itt a kő, dobom.
Kit talál el, nos, vajon?
Önmagam talán.

Nem panaszkodom.
Meglopott az élet, de
megmaradtam én.

Mondom és mondom:
A Változás Én vagyok!
Csak hinném már el...

Életünk a múlt,
a jelen és a jövő
forró elegye.

Szürkeség szitál,
fojtogató mélabú.
A tavasz tabu.

Ázott levelek
sóhaját nyögik a fák.
Zárkózott világ.

Előbb a Földet
tegyük élhetővé, majd
jöhet új bolygó.

Erős gyökerek
táplálják az élő fát,
s fa árnyékot ad...

Amilyen az agy,
olyan az egész élet,
nincs kihasználva.

Az élet rövid,
De a mosoly mégis csak
Röpke pillanat.

Akit egyszer az
életében átölelt
az Isten, nem fél...

csak hamis képzet,
hogy két nyugvó malomkő
között túléled

A szülő arra
való, tőle kapj pofont
ne az élettől.

Újraszínezem
Létem mindig fakuló
Pergő lapjait.

töltsd tele rázd fel
nyisd ki és idd meg: mindet!
pezseg az élet...