Haiku versek az életről

Fény s árnyék kísér
váltakozva utamon.
Akár az élet.

kertek tűnődő
csendjébe szigorú szél
zizeg elmúlást

Vágyom a nyárra,
illatra, szélre, fényre!
Én vagyok ki él!

Életem fele
nyári széllel szállt. Sebaj!
Másodvirágzás!

Csupán egyetlen
célom van. Túlélni az
egész Életet.

Leélted élted,
s lám, nem ítélve, kérdve:
Érdemes volt-e?

életed filmje
nem tudod, jó lesz vagy rossz -
mindent megtettél

szeretve élnél
mondaná a virág is -
vigyázz magadra

Már egyben látom:
egy gyönyörű haiku
volt az életem.

Mindenségből nőtt
fűszálak selyme mentén
élet simogat.

parányok szállnak -
pirkadat lélegzete
fényben oldódik

Természet lánca
Áramló folytonosság...
Lét-fundamentum.

Csak az a kétség
Soha el ne hagyjon, a
Fele, és egész.

ezernyi szirom
angyalok körtáncában
áramlik a lét

csak kavics vagyok
szobor nem leszek se hegy -
vándor a földön

pipacsok nyílnak
őseink szép lábnyomán -
időnk végtelen

sok bagoly sikolt
régi álmok csendje hull -
megnőtt fák alá

Tájat ölelő
aranyfénycsepp - ébredő
lelkek halmaza...

barátok mennek
rövid az út előttem
hátrafordulok

Megírattatott:
Végzet elől menekvés-
Lehetetlenség!

Semmi nem örök,
szél szállítja sorsomat:
érzéseimmel.

mondd hány csalódás
oldaná fel életed -
igenléseit

senki lányaként
semmi közepén élek-
úgy elrepülnék

Rövid az élet.
Szeretni születtünk, ezt
kell megtanulni!

Az élet legszebb
része, hogy naponta új
ébredés vár ránk.

Lelkünk szépsége
a szeretetben él: ez
életünk vize.

gyorsan múlik el
minden ami szép és jó
vigyázz jól éld meg

rövid az élet
da nagyon hosszú az út
míg végére érsz

Lépj ki a fényre,
ne hagyd, hogy a múlt fájón
sötétben tartson.

Engedd veszni a
múlt fájdalmát, és élvezd
a ma örömét.

Ha szép volt élted,
legyen jutalmul tiéd
békés öregkor...

nyelvünk képlékeny
hullámzó közegében
sodródom partra

meséből sok kell
hogy elviselhetőbbé
váljon a világ

Veretlen bajnok
az élet iskolája
előtt sír és rí.

Bárki, bármit is
csinál, egy okból teszi:
mert megteheti.

Ha elmúltam is
levegődben sóhajom
leszek mert éltem.