Haiku versek az életről

Hiába élnél
örökké, ha nem figyelsz
a pillanatra.

Legnagyobb terhet
nem a karok, a lélek
viseli mindig.

Nehéz nap után
a saját világomban
fürdök meg este.

Ha távolléted
nem tűnik fel senkinek,
jelenléted sem.

Remény csepeg hűlt
ereimbe, hit piheg
szívemben. Élek.

Élet báljában
atomok tánca vagyok
Isten rendjében.

rózsatövekre
kupacolja reményét
ősszel a kertész

láp biztonsága
marasztaló - ég titka
mi elragadó

Ha az életed
kilátástalan, válassz
más nézőpontot.

szederindákon
hintázó szélgyerekek
vad vihogása

e pillanatban
minden s mindenki itt van
kivel dolgod van

Lehajtott fejjel
várják végzetüket a
nap virágai.

Mire feleszmélsz,
hogy élsz, el is vesztetted
az eszméleted.

Gyermekkorunk nem
hal meg bennünk: ezért tart
most itt életünk

Bezárva tartasz
engem. Szabadság helyett
te kellesz: rabság.

átutazóban
életutamon minden
stoppos tanító(?)

Sokszor több év kell
ahhoz, hogy megértsd, milyen
értékes a perc.

puha talpakon
konyhámba oson - vörös-
szürke-fehér folt

Élete sok(k) volt,
vén koldus kezében bor.
Szemében semmi.

Erénytelen gőg
gyűlöli az erényes
szelídség létét.

Pórázon vezet
az önérdek - maradj hát
örök szabadnak.

Szerencse helyett
lehetőségeidet
lásd meg, használd ki!

Föld élteti, Nap
érleli, Szél ringatja
Arany kalászunk.

őszre jár időm
pergamenként szárad rá
kezemre a bőr

Szelíd lelkeknek
finomságát - igázzák
durva tettekkel.

Zörög az üres
gőg - szelídség csendesen
végzi a dolgát.

egy mondat néha
többet formál rajtunk mint
tenger a sziklán

A halál előtt
egyetlen pillanatba
szűkül életünk.

Behunyt szemmel is
felkel a nap, s aláhull
szelíden a fény.

lennék nyitott könyv
ha lapjaim száma nem
lenne végtelen

csak egy pillantás
az Élet - ezért kérlek
ne pislogj folyton

lábujjhegyen jár
csendben ölel át minden
élő teremtést

Az élet nem a
versenyről szól, hanem az
együttérzésről.

pillangó szárnyán
illan életünk tova
a végtelenbe

Az öröm kettős
ha osztod - és a bánat
osztva fél bánat.

Mondd, megtanultál
elengedni? Gyakorold
minden áldott nap!