Haiku versek az életről

kiegyezni a
mulandósággal sosem
elég egy élet

Élek én? vagy csak
létezem, és engedem,
szökni életem?

Az élet csak egy
Pillanat, de hatása
Örökkévaló.

Csak azzal táncolsz
az esőben kit vihar
sem riaszthat el.

kétségbeesett
ecset keresi vásznát
életművéhez

Idő végtelen
síkján véges életünk
egy kicsiny szelet...

Fájdalmakkal tesz
Létünk edzetté s tanít
Mindent kibírni.

a következő
lehetőségnél fordulj
jobbra életem!

Minden pillanat
halál, s újjászületés,
az élet tánca.

jeltelen síron
pipacspiros válaszok
nőnek szívéből

Magammal viszem
anyám tekintetével
apám vágyait.

Sötét s keserű,
Mint néha az élet, de
Kávé kell nekem!

komplikációk
a miértek miértje
a létezésünk

Kiutat az lel,
Ki keresi is azt, hogy
Merre találja.

Látni, s nem nézni,
Élvezni, s nem találni
Szabad perceket.

Engedd dobogni,
benned verje dallamát.
Sejt-szimfóniád.

Hiperérzékeny
világban élünk! Vigyázz
kinek mit mondasz!

Bárhová mehetsz
de önmagaddal mindig
találkozni fogsz.

Baj az öregség,
de egyetlen esély a
hosszú életre.

Mindig van lejjebb.
Ezt bizonyítja be az
alsó két sor is.

Csak ketten, három
sorban, együtt kallódunk
szív és ész között.

Nem az a lényeg,
Hogy elestünk, hanem hogy
Felállunk-e majd.

Lopott csókokkal
batyumban elhagytalak
részeg ifjúság...

Kijött a fényre,
sírás jelezte jöttét,
dicsőítették.

Mi egy cipőben
jártunk, de egy cipőbe
egy láb fér bele.

Még mindig gátak
Nehezítik utunk, és
Mind mi emeltük.

Élte életét,
kergette az álmokat,
csalódott sokat.

Mi egy csónakban
eveztünk, csak sajnos két
külön irányba.

Egyenes úton
haladni, hosszú távon
nagyon megéri.

Színesre festett
Áttetsző fátyolon át
Szürke az élet.

Ma te törsz össze,
Holnap én. Az életet
Elhanyagoljuk.

Magadban találd
meg legalább, mit másban
szeretnél látni.

Előbb látjuk meg
a tüskét a virágnál.
Fordított világ.

Festékként kopunk
le életünk faláról.
Lesz ki visszafest?

Utoljára most
hagyom szívemnek, hogy ő
döntsön először.

Lényegtelenek
hordaléka tömíti
el a lényegest.