Haiku versek az életről

Aki ráérez
élete értelmére,
megtanul élni.

Szabadon élni
és élni hagyni: csodás
életigenlés.

más világból egy
más világba születés
élet és halál

Félni vagy hinni?
Mindkettő bennünk honol,
van választásunk.

fénybe iszapot
áztatott és emberré
égette művét

Jó elmélázni
a lét várótermében -
végállomás nincs.

Kiszakadni a
világ torz ritmusából -
ez a szabadság.

Ha minden nap jól
menne, meglepetés nem
maradna benne.

Létünk néha oly
idilli, máskor meg kín:
bolondság, dili.

Mind sóvárgunk egy
végképp indokolatlan
"hepiend" után.

Dallal születtem,
mely által eltáncolhatsz
magadból engem.

Gyorsan elszalad
életünk, tégy jót, s meglásd,
szebb lesz a világ...

Az élet dal, mely
tele van érzelmekkel.
Lelket érintő.

Az élet színpad.
Egyszer dráma megy rajta,
máskor bohózat.

nem vándorlok már
forró poros utakon
míg szellő hűsít

Nehéz idők és
szép idők jó tanácsa:
minden elmúlik.

Semmit nem tanul
az, aki azt hiszi, hogy
mindent jobban tud.

Az élet rohan,
benne az emlékeink
maradandóak.

mint vén faágak
kapaszkodnak karjaim
beléd életem

csupa nyár még a
szív, de a halántékon
már az ősz virít

Virágba borult
mezők szerelme ölel
élet mintára.

csak telnek-múlnak...
az éveim illata
egyre finomabb

Csendes lélegzés
jelzi élek, remélem
holnap majd jobb lesz.

Ne, ne engedd, hogy
az életed előtted
járjon. Öleld át!

Hol van már régi
Limbóláz? Gyorsan kihűlt.
Megöregedett.

Lehet, por leszek
egy úton, vagy csillag a
fehér tejúton.

Tudom, ha újra
éled bennem a lélek,
egy leszek véled.

Jó azoknak, kik
sokat sírnak, s elalszik
lelkük a könnyben.

Örökké tartó
ugyanaz, fájdalmasabb,
mint a változás.

Hulló falevél
messzire száll a szélben -
múlnak az évek...

Utat tört benne
szenvedés. Kaján vigyor: -
nincs menekülés.

Képeskönyvvé vált
már a világ, s nem tudni,
milyen odaát.

Megbújnék Isten
ölében, ki életem
tartja kezében.

Fejem fölött mind
károgva száll, az a sok
fekete madár.

A tövisben is
magok teremnek. Fonák-
ja életemnek.

az idővonat
elménkben fénylik tova
álomállomás