Haiku versek az életről

Bárhová mehetsz
de önmagaddal mindig
találkozni fogsz.

Baj az öregség,
de egyetlen esély a
hosszú életre.

Mindig van lejjebb.
Ezt bizonyítja be az
alsó két sor is.

Csak ketten, három
sorban, együtt kallódunk
szív és ész között.

Nem az a lényeg,
Hogy elestünk, hanem hogy
Felállunk-e majd.

Lopott csókokkal
batyumban elhagytalak
részeg ifjúság...

Kijött a fényre,
sírás jelezte jöttét,
dicsőítették.

Mi egy cipőben
jártunk, de egy cipőbe
egy láb fér bele.

Még mindig gátak
Nehezítik utunk, és
Mind mi emeltük.

Élte életét,
kergette az álmokat,
csalódott sokat.

Mi egy csónakban
eveztünk, csak sajnos két
külön irányba.

Egyenes úton
haladni, hosszú távon
nagyon megéri.

Színesre festett
Áttetsző fátyolon át
Szürke az élet.

Ma te törsz össze,
Holnap én. Az életet
Elhanyagoljuk.

Magadban találd
meg legalább, mit másban
szeretnél látni.

Előbb látjuk meg
a tüskét a virágnál.
Fordított világ.

Festékként kopunk
le életünk faláról.
Lesz ki visszafest?

Utoljára most
hagyom szívemnek, hogy ő
döntsön először.

Lényegtelenek
hordaléka tömíti
el a lényegest.

kilenc hónapig
fonta anyaszív - tiszta
lélekfonalad

szemed kékjében
zölden virít az élet-
szirmot bont a rügy

Ne mondd azt, soha!
Leszel még életedben
újra ostoba.

Engedd a lábnak
arra vigyen amerre
a szív mutatja.

Rövid az élet!
Igyekszem a legjobbá,
legszebbé tenni...

nem nézem tovább
ahogy múlik az élet -
veled szemezek

Hoztál valamit
a megoldáson kívül?
Ja, hogy még azt sem?

Láttam a lángot,
szemed tükrében fénylő
világosságot.

A zuhanás és
a repülés egyaránt
felfelé vezet.

apró titkot súg
hozzám bújva április:
élni mégis jó

Tekintetünkben
álmaink összeérnek.
Ez a világunk.

Változó élet
Kesztyűs kézzel bánik ma
mindannyiunkkal.

E kérdésre, hogy
"Mi leszel, ha nagy leszel?",
azt mondom: boldog.

Sokszor megbotlok
mosolyok csapdáiban,
álarcos a bál.

azzal sem tudod
legyőzni a halált hogy
életben maradsz

Szabad igazán
Csak úgy leszel, ha nemet
Is tudsz mondani.

Életünk elszáll
álmaink után futva
észrevétlenül.