Haiku versek az életről

lehajtott fejjel
egy napraforgó megállt
a föld megy tovább

mint olvadó hó
úgy szivárog a múltba
rövid életünk

Titokként élünk,
s az elmúlásunk se más,
csak álomképsor.

életed regény
utolsó lapján érted
meg az egészet

kövirigó száll
a fejem felett tova
mint az életem...

nem tudod hajód
merre visz és a jegyed
meddig érvényes

hajdanvolt testem
ráncai között sorsom
vésője alkot

Színház az élet,
Kezedben ott a bérlet,
Éled vagy féled?

Sorsod az élet
fája: ágas-bogas lét,
vén levélhullás.

életed filmjét
ingyenes vetítéssel
magad rendezed

Életünk legtöbb
pillanata íratlan
álomköltemény.

élet-színház: nem
jár több szerep ha mindent
eljátszottál már

Múlékony vagyok
tenyeremen táncoló
apró hópehely.

Könyvünk lapjain
a legnagyobb történet
még írja magát.

ígéret présén
átfolyó valóságból
iszod életed

benned van a lét
és a nemlét csodája
hűs borzongása

létünk összegyűrt
selyme szétfoszlik majd a
kék végtelenben

hetvenegy éve
indult az előre- és
visszaszámlálás

az élet csúszós
lejtőn kapaszkodás nem
diadalmenet

Tested lelkednek
A kétlábú kasznija
Rozsdatemető

csak néhány boldog
pillanat az életünk
morzsákat szedünk

egy csepp az élet
mégis hullámok hátán
tengerben úszunk

a lét színpadán
mint napfényben a pára
elfogy az élet

Örök vendég vagy:
egy megterített asztal
vár, a pillanat.

Kicsi ibolya
nyílott őszavarsírban -
Üzent az élet.

Élet szőttese:
itt-ott megkopott, mégis
büszkén viseljük.

mit tehetsz még itt?
gazdagodj a világból
végső percedig!

Halál és élet
Gyors fogaskerekei
Között lebegünk

fehér bot nélkül
vakon tör át a sorsán
minden halandó

álmodni szépet
ébredni emlékezni -
az élet ennyi

Életünk tükör,
de neked kell először
belenevetned...

A pihe embert
Lágy szöszként fújja szét az
Ádáz sorsvihar

Él, éle, élet.
Jó kezdet, majd kötéltánc,
végül ütős vég.

törékeny szirom
egyetlen lélegzetünk
Isten kertjében

A sorsunk mint a
tenger. Ringat vagy dobál,
a végén elnyel.

Komoly játék az
élet, én teszek tétet,
a sors dob kockát.