Haiku versek az életről

Élet értelmét
keresed? Sosem leled,
Ember a neved.

Ól hova ember
Csak bekéredzkedhet, hogy
Ember lehessen

életfájáról
minden levél lehullott
utolsó napján

Nyomasztó dolgok
Buknak fel elméd falán?
Élvezd a festést!

Ceruzával még
Egyszer leírom neved
Tintám elfogyott

Élet üllőjén
nem a kalapács formál,
hanem a csengés.

Mindenki meghal?
Nem verselem valóra!
Mindenki él. Él.

Nehéz az élet,
Mondta egyszer valaki.
Aztán feladta.

levelek vagyunk
az élet fáján ...együtt
és mégis külön...

Levegő? Nincsen.
Belélegezlek téged.
Vajon belehalsz?

Életem, mint a
vonal a tenyeremben,
fut a semmibe.

Élet-jelentés:
szótárban ismeretlen -
írd fel - Lélekzem!

Létem elveszett.
Megmarad világom. És:
meglehet, te is.

ez az édes kéj
egyszer véget ér örök
éj csukódik rám

Mint gyertyának a
Láng, végzete; létének
Egyben értelme

Vágytalan ágyunk.
Rőt rúgó dallamtalan
Csikordul s felejt

mérföldköveken
át csalódásaim is
hozzám csapódtak

Élet és halál
Vékony közte a határ
Merre billensz át?

lábam átkarol
csituló szívveréssel
pihegő reggel

megette már a
kenyér javát, jóllakva
várja a halált

táplál és ölel
erőt ad az élethez
az önzetlenség

Követlek Anyám,
erőm nem tart ki addig,
amíg a tied.

Élni tanulok,
ha el is vették kedvem,
verset írni kell...

A szőrme azé,
Aki beleszületett.
Hordd a magadét!

Alázatosan
Lehajló búzakalász
Több életet ad.

Nincs mit tenni már
eltűnt az életemből.
Örökké talán?

a nyár üvegbe
zárva, kamrában várja,
hogy megidézzék

Nyugodtan élvezd
az életed - akkor Ő
is élvezni fog.

Ez itt sivatag:
Amit kőbe vésel ma,
porrá lesz holnap.

Éltető fényár
Csillagfényre napsütés.
Örök körforgás.

Az Élet adott,
megélni kellene, nem
kiérdemelni.

Nos, megfoganunk,
megváltjuk a világot.
S végül meghalunk.

Minden elmúlik
Egyszer. Az is, amit most
Nehéznek érzel.

én maradnék itt -
bár a mennyország boldog
s az élet pokol

Élet és halál
régen együtt jár. Végén
győz az elmúlás.

Szélnek eresztem
ami megy, fogadom azt
ami jön. Élek.