Haiku versek az életről

Szemem az ablak,
világ szennyét az élet
könnyekkel mossa.

Az élet a te
Szabadegyetemed, itt
Tanulsz, vizsgázol.

Szél tépte papír
Mint a naptól fakult kép
Így tűnt az élet.

mi lélektanból
vizsgázunk csak - a lelkünk
tanít mindenre

Rövid az élet,
és visszavonhatatlan
minden kardcsapás.

Apró rög alól
bújik ki az új élet.
Sötétből fénybe.

Az élet sója,
a boltban nem kapható.
Magad készíted.

a reflektorfény
vonzó, de könnyen eltűnsz
a süllyesztőben

Sóvárgó szemem
Repülőt lát az égen:
Cigifüstöt húz.

Lehet-e élni
életet élet nélkül... (?)
Ha igen, meddig?

Ha az életet
Szereted, ne pazarolj
Időt hiába.

Gyáva szerelem.
Tudom, ezt éltük mi át.
Semmi sem maradt.

Lehúz az örvény.
Viszontagságos élet.
Léphetek-e még?

Semmiből lettünk.
Mondd, mi az mit találunk?
Semmivé válunk.

Kívánom, hogy ne
bújj el, ha jön az érzés
mert ez az Élet!

leosztották a
lapokat, azzal játszok,
majd lépek tovább

Létezünk, élünk.
Levegő nagyon kéne.
Hát legyen. És van.

Van levegő. Van.
Szennyes, piszkos, koszos és...
Lélegezz, tovább.

sötétből sarjad
az élet virága, hogy
kiteljesedjen

Játszani fogok
Akkor is ha fáj, mert hát
Játék az élet

Macskaköves út.
Billegek rajta lassan.
Mint az életem.

A puszta józan
ész, az emberség és hit
szent lázadás mind.

Árnyékban is élsz,
A nap nem süt örökké,
De az élet szép.

Az élet olyan
csodás ajándék, hogy bűn
belefáradni.

nem sok minden kell
puszta létezéshez, több
a minőséghez

Egymagam mit sem
érek - ketten vívódunk:
az Isten és én.

Most még nem, de majd
egyszer, jön egy pillanat,
ami mindent visz!

minden idősben
ott él egy örökifjú
játékos gyermek

Szélként szállnék át
A röpke életemen,
De nem nőtt szárnyam.

élet-mintáink
generációkon át
másoljuk tovább

föntről nézve mit
megéltünk - nem lesz több, csak
maroknyi álom

Féljük az éltet.
De mégis élünk. Élünk.
Féljük a halált.

Álljunk meg néha!
Míg rohanunk, elsiet
Létünk is velünk.

Mint elnyűtt ruhát
levetjük testünk, tovább
száll örök lelkünk.

Minden egyes nap
nyertem és elvesztettem
valamit. Éltem.

Túl nagy dolgokra
Vágyva elfelejtjük, hogy
Milyen is élni.