Életképek

zizegő bogár
dülöng néma sarokban
életittasan

Sárga csónakban
ringatózik két kis méh,
repce tengeren.

csontsovány gyerek
mellett tar földszilánkon
keselyű gubbaszt

szentjánosbogár
tücsökzenére riszál,
hangyák nevetik.

őszi alkonyon
egy esernyő siet el
az ablak alatt

csábítón rezzen
enyhe szélben a pipacs
piros szoknyája

gólyapár köröz
lassan vizes rét fölött
vacsoraidő

tikkasztó meleg
gyümölcslében fürdenek
a dinnyemagok

fagyos reggelen
egy csiga kinyújtózik
a napmelegben

fagyos reggelen
levéltakaró alatt
megbúvó dió

fekete rigó
sárga csőrében kukac
remeg életért

ablak szoknyáját
szél lebbenti fel szemközt
pirul a házfal

ablakpárkányon
száraz darázstetemet
simogat a fény

búzakalász ring
susogó szél karjában
altatót dúdol

kopott kerti pad -
mélyvörösre festi most
a lenyugvó nap

Vad vidék. Komor.
Kihalt, téli táj. Csak egy
varjú mondja: - Kár.

sziromfehér csend
de jaj az egyik éppen
lehullni készül

varjak fekete
csipkét húznak az égen
a völgyre dobják

pitypang pihék mint
parányi ejtőernyők
nap felé szállnak

Százával tartják
a galambok lábuk közt
a villanydrótot.

fagyos reggelen
hajlott hátú nénike
kenyérért ballag

Szitáló ködben
pók sző ezüstből hálót
észrevétlenül

Már alkonyodik.
Fáradt méhecske alszik
Virágkehelyben.

Tikkadó légben
méhizzadtság csöppen le
matt hangyahátra.

őszi napfényben
a fák kidőlt árnyékán
pillangó pihen