Életképek

Vedd észre, milyen
Kevesen figyelnek Rád,
Míg nem hibázol.

Fiatalság a
főfogás, az időskor
pedig a desszert.

Mire a jó szem,
Ha fejben a sötétség
Eluralkodik.

Mohos ágkígyó
életet fogant múltja
avarba siklott

Az élet inkább
hasonlít pókhálóra,
mint egy tervrajzra.

Hogyha valaki
Port ver fel, az biztosan
Más szemébe száll.

Egy merev módszer
Bénítja a haladást,
És nem serkenti.

Horgony módjára
rögzít a valósághoz
a napi élet.

Sose dicsekedj!
Jöhet valaki, aki
Ismert gyermekként.

A konklúzió
Jelzi, hogy már meguntál
Gondolkozni is.

A kritika az
Okost segíti, de a
Butát dühíti.

A kiabálás
Helyett erősebb fegyver
A gúnyos mosoly.

Adócsalónak
Nem könnyű az élete.
Soha sincs nyugta.

csak ült magában
míg csendben szalonnázott
szétszaladt a nyáj

Azt akarod, hogy
Követőid legyenek?
Dönts fel egy méhkast.

Nyomomban van az
Intelligencia, de
Én gyorsabb vagyok.

Barátod látja
Hibádat, ellenséged
Ki is tálalja.

már semmi dolgom
Istenre bízott sorsom
hadd csónakázzon

Ha eladhatnám
Tapasztalataimat
Dúsgazdag lennék.

Öregszel, ha a
Jós az arcodból mondja
Meg a jövődet.

Fázik az erdő.
Vén faágak vacognak
levélhulláskor.

Szívdobogásom:
madárcsicsergés bordák
közé szorulva

csak rótta útját
bakancsa feltörte a
múló éveket

Csillog a szemed
egy idegen szobában...
Újra kelt a nap.

Ami majdnem az,
Az sohasem ugyanaz,
Csak annak látszik.

Libben a pille
szárnyával varázsport hint
Vagy csak látomás?

Ritkán sikerül,
Hogy kedvezzünk magunknak;
Másoknak inkább.

Nincs időm sírni,
se ölni, se szeretni.
Egyedül vagyok.

ír(d)atlan szabály
ha elfog az indulat
az elfog-adás

Jobb hazamenni
A hálóért, mint kézzel
Várni a halat.

hasamon fekszem
míg hátamon ül az ég
nézem a gyepet

Elcsendesedett.
Kialudtak a fények
s egy eb szendereg.

Beborul az ég,
és kiborul az ember.
Még egy kört rendel.

Ne légy elfogult,
Ha valami szokatlan,
Nem biztos, hogy rossz.

A törpe akkor
Is az a törpe, hogyha
A hegytetőn áll.

szemtelenül rád
pillant még egy aprócska
pillangó, s elszáll...