Életképek

ablakból lesem
az ősz mint lopja meg a
csodás kerteket

Életem, mint egy
rossz biciklicsengettyű -
Nem hallja senki...

Ami nem öl meg,
az jobban teszi, hogyha
most elkezd futni.

papsajt levele
nyújt morzsavacsorához
hűsítő árnyat

dús szőlőfürt a
konyhaasztalon, benne
a nyár zamata

Alkonyba veszett
a láthatóság. Érzem
a csillagokat.

hajnaltól estig
körbejárjuk a földet
egy nap egy élet

Az éhség tágabb
Fantáziát rajzol, mint
A jóllakottság

Lélekfonálban
összegabalyodunk most,
ha rád gondolok.

szántják a tarlót
keresztút mentén állva
pléhKrisztus lesi

Hajnali harmat
Bús magánya, a csendes
Elillanása

lányok fejére
búzakalászokból fon
koszorút a nyár

könnyű piheként
szállok tova az úton
immár szabadon

Árnyékolni is
kell az életet, nem csak
körvonalazni.

Viszlát! - mondta a
színvonal és eltűnt a
mély süllyesztőben.

Szerteágaztak.
Külön utakon járnak.
Egy a gyökerük.

észre sem veszed
e kegyetlen világban
azt aki szeret

Behavazott fák
között kígyózó ösvény.
Szívedből az út...

A szegénység mély
ráncait bámulom a
koszos házfalon.

Csak aprópénzként
hullunk az Élet durva
játékgépébe.

eső hull alá,
ablakon lassú folyó,
egyszer partot ér...

Tenyerembe hull
más életből egy verssor:
őszülő hajszál.

az élet, suszter -
vén időkaptafáján,
elnyűtten csoszog.

Szivárványszínű
létem beleveszik a
szürke napokba.

neonfény szmoggal,
sült gesztenye illattal
városi anziksz

Csak visszafelé
érthető meg, de azt csak
előre éled.

Válságkezelés
helyett prózaian, csak
úgy, átölellek.

teszem a dolgom
buborék-világomban
rózsát ültetek

Ajtókat nyit ki,
a logika ellenben,
ajtókat zár be.

Az érvelésnek
modern formája, hogy a
rosszat jobbnak lásd.

A tudat, s lélek
rendje éppoly fontos, mint
környezetedé.

A szerelem a
hálátlanságok könyve,
első oldala.

Nincs perspektíva!
Mormolta lemondóan.
(Ja, a tükrön ült.)

Ingyen átadom,
soha meg nem valósult,
legszebb álmaim.

Az egyik fele
kész dolgozni, a másik
fele kész nézni.

Mindenki saját
baklövéseit hívja
tapasztalatnak.