Előítéletről szóló haiku versek

Gyakran a bajok
Úgy elveszik az eszed,
Mint vedernyi bor.

Sok lehetőség
Máris képtelenségnek
Álcázza magát.

Tudatlansággal
Egyszálláson lakozik
A rosszindulat.

A főnix nem hál
Együtt a varjúval, más
A felfogásuk.

Éket versz kemény
Fába? Ügyelj, szemedbe
Szilánk ne szökjön.

Ez egyenlőség?
Amikor még ujjaink
Sem egyenlőek?

Ha megbolygatsz egy
Méhkast, nem úszhatod meg
Méhszúrás nélkül.

A rest kedvence
A napnyugta, nem pedig
A napfelkelte.

A tartalom és
Küllem olyan, mint rózsa
Ajak, tövis nyelv.

Felakasztottak
Valakit? El kell ismerd,
Volt neki feje!

Lehetetlenség?
Nem, amire Te gondolsz:
Tehetetlenség.

Nem hagy nyugodni
A kincs, akkor sem, ha van,
Akkor sem, ha nincs.

Kifogy a tinta
Minden kalamárisból,
Ha írnak, ha nem.

Valld be, hisz tudod,
Cirógatással éppúgy
Lehet ártani.

Ha el akarod
Találni a célt, jobb, ha
Feljebb irányzol.

A semmi olyan
Valami, ami azért
Létezik, mert nincs.

Értékem több, mint
az első pillantásod
által formált kép.

Ha nem szereztél
Bár egy ellenséget sem,
Hiába éltél!

Fehér lapomat
szavakkal satírozzák
éj-feketére.

Börtönt építünk,
ha elhisszük, mit mások
rólunk gondolnak.

mi lenne, ha nem
feltételeznénk folyton
ezt-azt másokról

Tintába ragadt
golyó, karcolt árnyalat.
Megbélyegezvén.

Ítéleteid
súlya alatt összerogy
megfáradt tested.

Piszkos ablakon
keresztül minden szépség
szürkének látszik.

Hogyha valaki
nem érti könnyeidet,
szavad se fogja.

Véleményeink
kilencven százaléka
előítélet.

Bedobozollak
szűk skatulyába, hogy ne
is tudjam, ki vagy!

A becsületes
Jóvá változás álarc
Mások szemében