Haiku versek az emberi kapcsolatokról

Emberi közöny
ragályos kórként terjed.
Gyógyíthatatlan.

kapaszkodómnak
hittelek - de egymásban
botladozunk most

hangulatjelek
lettünk, idegenek közt
retusált fotók

Féltékenységet
eteti az Irigység
"Nem adom" - mondja.

Akkordjaiból
kilép a hang, s mentsvárat
remél a csendtől.

apám intelme
tedd amit mondott anyád-
nagyon hiányzik

Mint mikor úton
átsegített vak ember
bottal fejbe vág.

Üres perselyek,
a bádogtetők alatt
emberek élnek.

úgy nézek rád hogy
nem tudhatom látlak-e
tulajdonképpen

én maradok még
kimondatlanul - míg rám
szavakat találsz

Te kifelé élsz,
én befelé. Éket ver
a meg nem értés.

Vernék egy hidat,
bontott téglám van bőven,
engedélyre vár.

Nem kell szívesség.
Méltósággal őrülök
bele: Magamba.

csak a napsugár
néz be reggel menhelyek
koszos ablakán

Közelség csak egy
lehetőség szíveden
sebet ejteni.

Szeretem, ahogy
megérinted bennem a
kimondhatatlant.

ha felemelni
nem is tudsz - legalább ne
ejts le mélyebbre

Semmi felének
dupláját kaptam tőled,
én mindent adtam.

Patak vizében
tükörképünket nézem.
Gördülő kövek.

renitencia -
mákvirágmezőn csak úgy
közéjük állni

"Összecsiszolttá
vitatkoztuk" magunkat
az évek során.

Testemen őrzött
kráterek között halvány
ujjlenyomatod.

a kellően mély
és tényleges figyelem
ajándékidő

egymásért viselt
felelősségünk folyton
kimegy divatból

könnyebbé válok,
ha nem benned keresem
- súlytalanságom

egyirányú út
vezet hozzád - nem tértem
vissza magamhoz

Megírlak versnek,
nem köti meg szótagszám
érzéseinket.

lelkem szép dalát
hegedűdnek húrjai
örökké őrzik

Ki vagyok én? ...nos
Ez attól függ, belőlem
Épp mit hozol ki.

Minden kapcsolat
Kert, melyet ápolni kell,
Hogy rendben legyen.

puha érintés
minden jóságos szavad
szitakötőszárny

Lásd igaz valóm,
lásd a szavak mögötti
gondolatokat.

Vánkoson hagyott
régi történeteid
portalanítom.

Húsz éve köszön
a szomszéd, s nem is sejti
hogy verset írok.

Igazán csak azt
tiszteld, ki egy mosónőt
is tud tisztelni!

Vajon vársz-e úgy
egyszer, mint ahogyan én
várlak réges-rég?