Haiku versek az emberi kapcsolatokról

pontokba szedtem
mindenem, ideje hogy
összeköss minket

közeltartási
végzésem van, nem mehetsz
egy hétnél messzebb

...jobban érdekel
a sok szép üzenet az
értékelésnél.

Nem vagyunk rosszak
ingyen, mondja Jókai:
csakis a pénzért!

Újdonsült anyós
kemény, rágós vagy nyers. De
megpuhítható!

soha egy pofon
nem fájt annyira mint egy
kimondatlan szó

Pőrén születsz, halsz,
szeretsz. Miért a ruha
teszi az embert?

levél pereg, majd
továbbúszik a ködben
a semmitmondás

gesztenye színű
alkalom ácsorog a
csipkeablaknál

Ne számolj velem!
- már számos egyenletből
kivontam magam.

fázós gondolat
szaladgál a megdermedt
álláspontok közt

A kóstolgató,
ha nem kóstolsz vissza, meg
is fog zabálni!

Mert ha a lélek
megkeményedik, durvább
lesz mint az ököl!

a tél a nyárról
a nyár a télről hiszi,
hogy nem létezik

Kérdeznem sem kell
hisz a válasz ott csillog
a szemeidben

konyhaasztalnál
friss borsókkal gurul a
jóízű mosoly

most vettem észre
hogy titkon zárójelet
rajzoltál körém

Most másnak látlak.
Olyan tisztán, mint feldőlt
mackó gombszeme.

kottában minden
hangjegy fontos - másokkal
együtt légy zene

Ellened annyi
érv szól, hogy én melletted
döntöttem inkább.

Lelked oly kristály,
melynek tükrén önmagam
is szebbnek látom.

Kergetőzés és
bújócska - felnőttként már
nem játszuk - Éljük.

akit el lehet
veszíteni őrizni
sem érdemes azt

érdemek szerint
múltamban takarítok
agymosásom van

kaméleonként
olvadnál énembe de
én így is látlak

Egymás nélkül csak
árván botorkál lelkünk -
boldogtalanul.

a kapcsolatunk
ellipszisén közelebb
jössz majd távolodsz

Számtalan színes
szál szövődik életem
fehér vásznába.

Lelked kertjében
csak annak nyissál ajtót
ki szép szót ültet.

Közös sorsok - mint
az összefolyt folyók - egy
mederben járnak.

Ősz pilláimra,
nyomot hagyott az idő,
lelked színeit.

éket ütöttél
sorsom kereke alá
kényszermegálló

közeledésünk
idején kezdődött meg
távolodásunk

Építs hidakat
a lélektől lélekig
ne falakat húzz.

Hol így, hol úgy vagy
velem. Váltóáramvér
zúg ereidben.

Kemény szíved, nem
karcolja puha lelkem -
inkább én kopok.