Haiku versek az emlékekről

befagyott patak
jégtükre alatt alszik
a nyár emléke

emlékét jobban
szeretem mint szerettem
egykor őt magát

Rád emlékezem,
az arcom időráncán
fájó könny szalad.

Száradó ruhák
Gyermekkorillata leng
Tova a szélben.

A gyászt idővel
beindázza az élet
- emlék nő köré.

Emlékkönyvemben
Préselt vadvirágszirmok
Illata pihen.

elmúlt tavaszok
orgonaillata leng
emlékkönyvemben

egy emlék felett
ölel a nyáresti csend
míg a függöny leng

Még visszajár a
parti szél, `hol hajadból
illatot lopott.

boldogság fogant
veled a pillanatban -
emlék született

Rossz emlékeim
- batyuba kötve - rozsdás
szögre akasztom.

Elrepült madár
tolla válladon maradt
- pihemementó.

Talán az emlék,
mi könnyet csal szemembe -
vagy csak a napfény?

e csupa-halál
időben emlékeim
túlélnek engem

szalmakazalban
a tavalyi nyár bújtat
búzavirágot

feszült emlékek
fájdalma az égboltról
sóhajt inhalál

Pucéron álló
fák őrzik emlékedet
hideg közönnyel.

Papír- és pixel-
mankó: kép-telen fejünk
álemlékei.

kifáradt emlék
ül megkopott padomra
eltűnik minden

lángok lobogtak
bennem ma is melegít
emlék-hamujuk

üres kerti pad
a lécein hófedte
nyári emlékek

régi emlékkönyv
egy lapján tintapaca
alatt szív dobog

Hideg éjhang húz
kabátot emléksóhaj
leheletemre.

fájó múltaddal
nem szabad megbüntetned
a jelenlévőt

Eltelt egy újabb
nap, emlékét dobozba
teszem, s megőrzöm.

emlékeidből
ácsolt odú ajtaja
jövőbe nyílik

düledező ház
poros zegzugaiban
emlékek élnek

tenyeremben mint
hópihét őriztelek
boldog mosollyal

ne időzz sokat
halott emléktavaszok
virágkertjében

a múló idő
port hint emlékeidre
talán aranyból

múltnak flörtjeit
fregolira csíptetem
bátortalanul

az idő gyöngysort
fűzött emlékeimből
torkom szorítja

Emlékeidben
ott él a tegnapnak volt
szép valósága.

a múlt visszajár
színek képek illatok
emlék-vonatán

deres fészkekben
rég kihűlt emlékeim
várják a tavaszt

a rossz emlékek
polca értékesebb: mind
tanít valamit