Haiku versek az emlékekről

Eltűnt boldogság
távoli mezején sok
szép nefelejcs vár

gesztenyefasor
őrzi találkozásunk
örömkönnyeit

soha nem leszel
idegen, csak szép emlék
festett egemen

Felejthetetlen
emlékeid lelkednek
darabkái mind.

ha nem álmoknak
hanem emlékeknek élsz -
megöregedtél

Életörömök
mikor ráncokat kapnak
emlékké válnak.

Gyűjts emlékeket
az öregkor álmatlan
éjszakáira.

Hangodat hallom
Színes levelek közt itt-
Ott kergetőzni.

az ősz lejtőjén
sokáig sodródik még
néhány nyári kép

törött vázák a
rég kidobott virágok
illatát őrzik

emléket farag
élet fájából a múlt
te vagy a múzsa

Kis préselt virág
sárgult könyvlapok között
emléket őriz.

Rossz emlékeim
- batyuba kötve - rozsdás
szögre akasztom.

Darabokra hull
a múlt gondolatodban -
emlékcserepek.

néha dúdollak
mint szép távoli dallam
csengsz a fülemben

Minden ráncomban
emlékek gyűrődése -
múltban lapozok...

múltam kútjából
felhúzok néhány semmi
kis emléket még

Az idő marad
csak emlékeket gyűjtve
mi visszük tovább...

A múltunk múltja
alapköve jövendőnk
emlékeinek.

emléket ki nem
dobhatok: múlt nélkül én
nem is én vagyok

a múltnak fátylán
jó szagú emlékeim
rám mosolyognak

Esőben sírok,
talán lemossa rólam
emlékedet is.

Lenyomataid
hiába törölgetem,
legbelül vannak.

Hímzéseimbe
öltöm virágaimmal
legszebb díszeim.

Komótos fejjel
biccent a Múlt. Ismerős
kriptaszökevény.

minden emléket
szőnyegbe szőttél csomók
a hátoldalán

Ősz és tavasz közt
Hideg télben forró csók
Emlékét őrzöm.

kihűlt szerelmek
szavai pulzálnak az
emlék-időben

a múlt fényei
a szemedben maradtak
hullócsillagok

emlékeim már
elsodorta a folyó
egy papírhajón

Míg tart az élet
pillanatokat gyűjtsél
ne csak dolgokat!

Órákban csüngő
falatnyi pillanatok
haladnak velünk.

emlékeim bár
lapjai gyűröttek jól
őrzik a múltam

könnyes-nevetős
a reggel - emlékfiók
borult ki bennem

Korhadt az ajtó
Ne akard azt kinyitni
Maradjon emlék

A múlt egy letört
Síró ága rügyet bont
Tavaszi emlék