Haiku versek az emlékezésről

összeragasztott
részeim emlékeznek
mily közel voltam

Szép emlékedet
a reggelekben őrzöm:
mint a napsugár.

gyermekfényemben
végül túlnőttek rajtam -
árnyjátékaid

Emlékezetünk:
tea áztatta album
foltos képei.

fiókban cetlik
szétszórt időszeletek -
éled bennem mind

A történelmet
átíró felfedezés!
Ez a hazugság.

Ujjaim között
ácsordogál az idő,
... cseppjeit őrzöm.

félszívű langyos
tétovázó emlékek -
féligaz gyöngyök

szívemben mindig
csipkés gyöngyvirágkehely
őrzi emléked

Csillagok fénye
arcomra szórja a múlt
szép emlékeit.

Lágy emlék fékez.
Feladni nincs erőm, de
túlélni félek.

Elmúlást sírnak
hamvadó emlékeink,
csak a gyertya ég...

ha tapasztalom
olykor-olykor feldereng-
tudom s felejtem

Minden sziromban
valaki emléke él -
sírokon virág.

Megöregedtél,
Minden csontod fáj, ropog,
Emlékek gyúlnak...

Istenhez szólok...
Anyámmal ott vártok rám.
Mind otthon leszünk.

emlékeim hű
társát szívembe zárni
próbálnám újra

kopottas napló -
fájdalmas emlékeken
túllapoz a szél

Szívünkben halljuk
emlékeink dalának
lassú ritmusát.

Szürke falakra
öregedett emlékek
helyét figyelem.

Elment, de itt van.
Saruban sétál, de hol?
Hol volt, holt nem lesz!

emlékezetből
rajzolom meg időnként
mosolyvonalad

Kis mellénykémbe
Kézmelegét kötötte
Bele nagyanyám.

Az emlékezés
egy időutazás a
szívünk kertjében.

Az emlékezés
egy láthatatlan toll, a
szívben ír tovább.

anyám sóhaja
néha-néha feldereng
nehéz örökség

halvány estikék
illatát őrizgetem
emlékeim közt

víztükör hátán
némán megáll a múltban
felejtett idő

Fák csúcsa úszik
lusta, nyári ég alatt.
Megszűnt az idő.

Hólepte tájon
megannyi merész álom
recsegve roppan...

anyám hangján szólt
a hasonlóság riaszt
húsz év távlatból

emlékezetből
raklak össze mielőtt
elfelejtenél

Papírpillangó
táncába hajtogatom
tegnap emlékét.

Lelkem öleli
mamám kilencvenéves
ráncolt szoknyája.

Apám nézése
fegyelmezett minket, de
kacagtatott is.

arcvonásai(d)
sorskönyvemben könyvjelző
- nem feledhetem