Haiku versek az emlékezésről

A szívem útján
találkozom veled szép
emlékeimben.

Becsukott szemmel
imával érintelek
emlékeimben.

emlékek sor(s)a -
emberi alak képe
ködbeveszőben

vizsgadrukkban az
emlékezetkiesés -
lapsus maximus

Arany ha élne,
átkapcsolna Kossuthról
a Petőfire.

Múltról mesélnek
régi képek, megkopott,
de szép emlékek.

Szép emlékeim
legbelül őrzöm, szívem
oázisában.

néha még érzem
érintésed bőrömön -
fantomfájdalom

a romok alatt
mindig akad pár épen
maradt szép emlék

Legyél önmagad!
És ki is az? Az a baj,
már nem emlékszem.

Kalapács pihen
az üllő kihűlt testén.
Csengésed örök.

A tükörben még
mindig ott látom ifjú
éveink tüzét.

Glázser Bozsó ő,
a haiku mester és
koszorús költő.

buszból láttam ma
régi lakásom kertem -
könnyes lett szemem

Számunkra kedves
lelkek csillagként élnek
örök életet.

Ötvenhatban sok
puskást vesztettünk, köztük
egy meséset is!

Rambo is felült
a Körhintára, s szédült
a művészettől.

Soha ne zárd be,
Hogyha az ajtón újra
Kopogtat a múlt.

Megint a függöny
ráncai közé szorult
napfényt bámulom.

Hófüggönyön át
révednek szemeim a
tegnapok után.

Gyermeki emlék
körbeleng... szegénység és
szabadságillat.

lovak között a
te emléked hordozom
szívemben tovább

már nem emlékszel
csodás sorsfonaladat
magad sodortad

Minden jó vagy rossz
Egyszer emlék lesz, bárhogy
Éltük is azt meg.

hiába forog
idő kereke - élnek
tovább szívünkben

Elveszett idő
Végtelen folyosóján
Könnycseppek hullnak.

Őszi csendben a
Temetőben emlékek
Közt elmerengek.

Viaszos füstben
elillanó életek,
csonkig leégtek.

tanulj feledni
mert az emlékezet csak
torzulni képes

Vad emlékezés,
mikor szabadon szárnyal
a fiatalság.

Múlt ködén pihen
Néha fel-felderengőn
Pár kedves emlék.

Itt vagy most érzem...
pillangó szárnya lebben
az őszi szélben.

Emlékek súlya
Pille könnyű szépségek,
És mázsás bűnök.

Becsomagolt egy
kakaskukorékolást
hungarikumnak.

bár nem kérlek már,
azért néha még rajtad
kapom magamat

múltam meredek
szőlőhegyén prés szorít
s vad emlékezés