Haiku versek az emlékezésről

Már nem emlékszem
arcodra, de illatod
szobámban lebeg.

Ismertem egypár
bohócot, ki fennhordta
a krumpliorrát.

Még összeraklak,
de emlékeim egyre
hiányosabbak.

Egyre többet ér
egy boldog gyermekkori
emléktöredék.

Fantázia kell
a hazudozáshoz is,
hogy jól emlékezz.

A felejtés az
emlékezés tolvaja.
Vigyázz a múltra!

pók szőtte körbe
apám padláson hagyott
pörge kalapját

Szappanos örvény
zuhanytálca ráncain.
Felejteni fáj

szavak nélkül is
örök börtönébe zár
tegnap emléke

egyszer eltűnök -
pár szívüregbe vésve
mégis maradok

emlékeimben
mezei virágokat
szedek anyámnak

kopott könyvlapok
ki nem mondott sóhajok
régi emlékek

könyved utolsó
két lapjára írtam még
pár Boldog napot

A kedvenc rózsád...
Hólepte sírod vörös
szívdobbanása...

néha felsejlik
kesernyés emlékeid
íze a számban

visszagondolva
akkor azt is szerettem
amikor mentél

szakadt notesze
fedelén ceruzacsonk -
- ecloga-szobor

Leülepedett
iszapot felkavarni
a hivatásom.

hegybe ásott mély
hűs pince mézízű must
az emlék könnye

szürke arcképen
bújócskázik szemszíned
- emlékfesthetem

Itt hagytad örök
mosolyodat, simogat
hangod melege...

Vajas kenyeret
És kakaót álmodtam
Édesanyámmal

Mélypiros rózsák
bársony szirmát simítja
kezembe a nyár...

A legkeményebb
követ is túléli az
emberi lélek.

Rőt palatető
alatt az emlékeim
most összebújnak...

Messzire mentek
de itt hagyták szellemük,
hogy továbbvigyük.

Csoszogó lábad
angyalszárnyra cserélted,
drága jó Apám.

Most már nélkülem
vidám, hol velem örült,
s féltett jó anyám.

Nos, gyermekkorom
Réses téglajárdáit
Leaszfaltozták

Ujjaim őrzik
még tested minden apró
ívét, s vonalát.

A memóriám
nem a régi, de veled
megismerkednék.

Egy emlék felett,
míg a folyó zeng, ölel
a vízparti csend.

kezemre rajzolt
virágszirom emléke
angyali pille

szülőfalumba
vissza jár a sóhajom
miért mentem el

havas dombokon
a szürkés síremlékek
dermedten állnak

kegyeletsértő
zsákutcát elnevezni
hídemberekről