Haiku versek az emlékezésről

szélborzolt sorsom
kócos emlékeimben
percnyi ifjúság

Emlékeim közt
járva idegen vagyok
már önmagamnak

őszi szellő bont
emlékszárnyakat a múlt
domboldalain

egy asztalnál ült
velem a múltam s jövőm
teázni jöttek

Botjával biceg
zarándok gondolatom.
Ma még szíven üt.

valaki éjjel
betakart újra mint még
nagyapám régen

szaloncukorba
töltött gyermekkor édes
gondjai álmok

Hangod bársonyát
Fakóra mosta sok-sok
Emlékezésem.

Hervadt ősznapon
lelkem emlékszárnyakon
a múltba repít.

Bogárzümmögés
A múlt, jelennek olaj-
Lámpása körül.

holnapot tervez
az agyam de szívem a
tegnapban nyaral

fagyos éjen majd
kiengedem zsákjából
az elmúlt nyarat

csendem titokban
filmet fűzött életem
vetítőjébe

Csúcsra érsz de nem
arra fogsz emlékezni
hanem az útra.

hiányaimat
a rég lobogott tüzek
hamuja őrzi

feledhetetlen
gyöngyház-színű emlékek
csigáznak bennem.

gyűrt emlékeim
már lassan vasalja az
emlékezetem

legyen a holnap
a ma boldog gyermeke
múltad őrzője

Felejtenélek
de kopog ajtómon a
kívül hagyott múlt.

öreg pad a fa
alatt vésett szíveket,
betűket őriz.

gerendás szoba
repedezett fala most
Anyám hangján szól

Ringatod babád,
s dúdolgatod nagymamád
altató dalát.

Nem a szép jövő,
Hanem az annál szebb múlt
Elérhetetlen

Kéreg takarja
az idő évgyűrűit -
Mereng a múlton

kopott kabátod
csillagfénnyel foltozza
az emlékezés

míg napról napra
öntözöd virágait
addig benned él

Néma daru száll
elfeledett idők közt:
emlékeket gyűjt.

Gyűrűkbe zárva -
évezrednyi bölcsesség
őrzi a múltat.

Páraként folyok
le majd emlékeid bús,
ifjú üvegén.

Fényképeink mint
folyók álló cseppjei
szívdobbanások.

fülelek csendben
emlékeket görget a
hömpölygő idő

foltokban napfény
egynyári pillanatok
maradék selymén

Rég nincsbe tűntél.
Szívemben igazgyöngyként
ragyog emléked.

elfogyó szótag-
gyöngyöd maradék fényét
láncomra fűzöm

Nyomodban kullog
sorsod történelme, mint
intő emlékkép.

Neved kiejtem.
Látod, múltat idézve
koppan a csendben.