Haiku versek az érzelmekről

gyászos szótlanság
hiányt pótló vigasza
lélekrezdülés

Emberi szív, mint
hárfa, érzéssel játszva
szól a legszebben.

szerettem ahogy
végig simítottál az
érzéseiddel

lélekhínár húz
érzelmek tengerébe...
fel nem sírt könnyek

Mély pillantásban
egy elvesző borzongás
cikázó áram.

Elhagyott úton
tévelyegtem - amikor
lelked megtalált.

nem tudom néha,
hogy engem simogatsz vagy
a komfortzónám

Kerek a hold ma,
homlokodon nyugtalan
árnyak suhannak.

Hallottam, ahogy
milliónyi darabra
hullott a szívem.

hátunkon a nap
előttünk szívvetület
árnyak fonódnak

Lelkem csendjében
megfogant egy gondolat
érzéseket szült

Csapódó vágyak
adnak színt az egyhangú
érvek falának.

nem lehetsz mindig
erős - el nem sírt könnyek
fojtogatnak bent

Még fülemben cseng
széthullott darabjaim
mámoros zaja

Ha viszonzást nem,
hát elnézést se kérjél
érzéseidért!

Temetett érzés
szembejöhet, s mellbe vág -
mosolyogva fáj.

érzés dörömböl
kezem kilincsen... félek
ajtót kinyitni

Minden szavad ott
gazdagít, hol az érzés
megszületni kész.

Reád simítom
a bennem élő érzést:
lemoshatatlan.

Megtapadt a tél
lelkem érdes füstfalán.
Szívem nem érez.

Részegen megélt
érzéseimnek józan
mentora vagyok.

lehullok újra
érzések túlzásai
közül a földre

ne plakátold ki
arcodra az érzést győzz
vagy veszíts csendben

Lelkem szép taván
megcsillan szavad, máskor
tajtékot kavar.

az ész ezerszer
megmondta már nem lehet -
a szív nem enged

Arcomon mélyülsz
finom és mély árkokban...
Bú és öröm vagy.

az öröm könnyed
míg testvére a bánat
nehéz tud lenni

a nagy szavakat
halkan mondd; a szíveknek
nem kell hangerő

Kalitkába zárt
szív - mint madár - vergődik...
Engedd szabadon!

Vitorlát bont a
szív, viharokkal táncol.
Partot sosem ér.

az érzések vad
árapálya nem torpan
meg ész szavára

Visszhangzik bennem
az ősz, kiszíneződtek
az érzelmeim

megöregszel a
tüzes kínok bánatok
hamuvá hűlnek

Érzéseinket
félelmeink börtöne
tartja fogságban.

Nincs elegendő,
Sem megfelelő szavunk
Arra, mit érzünk.

egyetlen szavad
elvetélt szívdobbanást
szült világomba