Haiku versek az érzelmekről

éhes macskaként
most mindig jöttöd várom
szeretetet hozz

a dallamod nem
hallod a szélben, de a
sötétben érzed...

Az elengedés
vagy a ragaszkodásunk
a nagyobb teher?

édes zamat az,
mit kínálok neked, úgy
hívják: szeretet

szakadatlanul
távol tartanálak majd
a hibáimtól

érintésed oly
finom - beleköltöznék
a tenyeredbe

szívem szerint most
szép sorban hozzád fűzném
észérveimet

Kimondhatatlan
Az amit érzek, így hát
Nem is mondom el.

Pillantásodtól
komoly zavarba jöttem.
El-nézést kérek.

Válladról esett
kő szivem helyén talált
magának teret.

Érzések nélkül
Olyanok vagyunk, mint rét,
Hol nem nő virág.

Mért vártál eddig?
Engedd, hogy elmeséljem
Szívem tört ketté.

két üres csónak -
bár lennél te meg én, a
csend és nyugalom

érvelni lehet
észszerűen - érezni
csak szívszerűen

Szemeim rögtön
elárulják a szívem
színárnyalatát.

Magamat benned
te, szeszélyes április
folyton meglelem.

A mosolyodból
pici kis ezüst gyöngyök
gurultak felém ...

Nézz be fészkembe
Mit szívem neked rakott
Tartom a bakot

érezd szeretve
magad, ha jóízűen
megérint ez s az

mindazt belőled
magamba ölelném, mi
tiszta gyermeki

érzés, mikor a
kezed keres (k)utat a
tincseim között?

Nem kell mindig szó,
Hogy tudassuk másokkal,
Ahogyan érzünk.

egyszerre mosoly,
és könny ragyog szemében
elolvad szíved

a szemed ablak
benézek rajta s végem -
foglyul ejtettél

ami vagy aki
most vonz, az maholnap már
taszítani fog

Minden haikut
kétszer kell elolvasni,
hogy átérezhesd.

Úgy elrejtőznék
én mindenki elől, tán
magam elől is.

Érzéseimet
szégyellem ... Ha nem mondom
el, úgy elveszek.

Mert a gyűlölet
alján mi más is lenne,
mint a szeretet?!

Érzések? Azok
láthatatlan kincsek, nem
nagy játékszerek.

Elhalt, mocskos szerv.
Leértékelt szívem csak
vár. Érzéketlen.

van egy hely, ahol
a világ zajából csak
téged hallgatlak

Megfoghatatlan
dolgok nyomát keresem
sémás szavakkal.

Hosszúra nyúló
Érzelmek óceánja
Feketén dobban.

szemed tükrében
szívesen vetkőzöm le
gátlásaimat

valami jóra
valami nagyon szépre
vágyódik lelkem