Haiku versek az érzelmekről

Kell egy kis idő,
egyedül önmagamhoz
találok vissza.

Most érzem át azt
mennyire képes vagyok
egyedül lenni.

Színes arcoktól
Rettegő izzásokban
Lélegzetvétel.

Láthatatlanul
megérint egy mély érzés,
madárdalt hallok.

Útbaigazít
egy érzés és néhány kis
boldogtalanság.

megfejthetetlen
titok az emberi lény -
ne kutass szeress

vétlenül váltunk
egymás gondolatává
észrevétlenül

vágyaimban ott
izzanak, nyárból hozott
apró parazsak

Halott virágok
szirmát kergeti a szél,
nem csodálkozom.

illatos réten
szerelemvirág nyílott
hajamba tűzted

Ki az életét
terv szerint tudja élni,
azt én irigylem.

Szívem szíveddel,
Örökké ritmusban jár,
Remeg a testem.

Csend mely átölel,
Szerelem mely felemel,
Szó mely inspirál.

A költő lelke
simogatja a szót, mint
szülő gyermekét.

Reggel gondolok
Rád, délben hiányzol már,
Estére úgy fáj!

Folyton érezni
Vágylak a messzeségben
Pillangód vagyok

Szeretni jöttem,
ha mégis bántanálak...
Bocsáss meg, kérlek!

se a holnap még,
se a tegnap már, csak a
ma legyél nekem

éretlen szőlő
a vágy - megérve édes
- mazsolaként vers

várom koronám
a csörgősipkát már rég
kinőtte fejem

tollam hiába
tölthető, ha elfogynak
a tiszta sorok

elringat az est
melege, halványodik
minden fájdalom

Ezernyi patak
Lép ki medréből bennem.
Rizsföldet táplál.

Leveleket visz
a szél, érzelmeket a
szív. Kavarognak.

édes szavaid
zamatáért kortyonként
fulladok beléd

Hagyod hogy szálljon,
könnyű pillangószárnyon,
szabaddá váljon!

hullócsillagok
készülődnek az éjben,
s napjuk felragyog

Mesélj nekem még!
Olyat mondj, amit Te is
éreztél egyszer!

Mondod-e néha:
"Most úgy vagyok, ahogy köll"
mint az őseid (?)

forró nyári nap
elolvadnak a számban
suttogásaid

zárt kiscsoportos
kirándulásra viszem
érzéseimet

Selymek csendjével
festeném tenyeredbe
Szívem... csak jönnél!

szépen szótagolt
szavakból nekem mindig
Te maradtál meg

még többet akar
éreztetni mint ami
tényleg benne van

kinek a sok is
kevés, annak a tenger
kékje sem elég

éhes macskaként
most mindig jöttöd várom
szeretetet hozz