Haiku versek az esőről

csöndes esőt sír
az ég mosolyognak a
szomjazó zöldek

gyöngyként gördültek
arcomon az ég hideg
esőcseppjei

esőt könnyezve
üzennek az égiek
- sírok helyetted

esőkatonák
ütemre menetelnek
a párkányomon

domb mögött lesben
ülő napsugár esőt
hívja játszani

eső hull alá,
ablakon lassú folyó,
egyszer partot ér...

eső áztatja
sötétbe burkolózott
sombokor ágát

végre essen már -
arcom égre emelve
sírni szeretnék

lágy eső szitál
angyalok könnye pereg
halkan a hóra

ablakszárnyakra
ragyogó nyomot hagyva
csöpörög a csend

Odakint esik
mi pedig összebújva
szeretjük egymást

hűs esőfüggöny
gyémántfényein a szél
ködfelhőt párál

átszakadt felhő
tülljén egy szellő, rostál
eső permetet

homokozóban
eső mossa tisztára
a játékokat

Esőben álltál,
messziről is jól láttam
arcodon könny fut.

Ködfátylat húzok
esős múltamra - jöhet
a napos holnap.

hajnali zápor
virágok kelyhébe bújt
illatfürdőzni

viharban ázva,
esdve kérlek: felejtsd el
csapzott versemet

esőcseppek közt
fellegfüzérek hátán
didereg a nap

esőtől ázott
fényes macskaköveken
imbolyog az ősz

szikes rögökre
szitálja gyöngyeit egy
ólomkék felleg

szomjas patakok
őszi esőket falnak
duzzad jókedvük

Szürke felhőkre
könnyeket szült a reggel:
gyöngyözik a kert.

őszi akvarell -
lehulló levelek közt
szitál az eső

felbolydult felhők
sötétkék sebeiből
hull a végtelen

mint csendes eső
elszitál az életünk
tornácról nézem

Opál függönyrojt
lebeg előttem. Szél fúj
záporcseppeket.

poros utcákon
fojtó aszfaltgőz felett
esőillat száll

fülledt nyáresten
áttetsző záporruhát
öltenek a fák

nyáreső után
nyílik teret bezáró
ezernyi tükör

gyöngyöző eső
tisztára mossa rétnek
poros kabátját

Esőtől gyűrűs
járdán, fodros karikák -
halnak, születnek.

Leveleken szól
ma csendes esődallam
- felhő komponál.

napfény sugara
felhő-esernyő alól
alkonyba csúszott

Zöld lomb cipeli
ázva, égi áldásnak
ékes terűjét.

Tegnapi emlék
didereg a ma falán:
eső mossa el.