Haiku versek az esőről

elmaradt koncert
őszi eső áztatja -
a plakátokat

Őszi esőcsepp
puhán koppan a járdán.
Szomorú dallam.

Esőcseppek közt,
hullnak álmaink nagyobb
célokká nőve.

kócos nyírfalomb
nedves fürtjei között
napsugár hűsöl

hirtelen zápor
tükörfényes aszfalton -
gőzölög a nyár

Eső lába lóg,
fecskedal csiklandozza -
borúra derű.

Élet forrása
hullik alá: esőcsepp,
frissítő nedű.

üde zöld lombról
esőcseppeket kerget
a szél- nyakamba

hűs tavasz-permet
virágokat csalogat
áldó napfényre

dülöngélő ház
ázott, szeplős falait
fény cirógatja

Eső áztatta
erekben kihül az ősz
lecsorog a fény.

Eső esett ma,
Pocsolyákban víz csillan,
Madáritatók...

Cinke lábnyomok
a teraszomon. éji
esőről mesél.

Csodakoncertet
zengenek a madarak -
esőért hálát

A port az eső
a fájdalmat a könnyek
mossák lassan le.

Zuhog az eső,
Árad a folyó, tenger,
Elveszejt a víz.

Elmúlástól fél
a mag, mely sosem látott
földet, sem esőt.

zöld fűszálakon
percek gurulnak tova
tavaszi zápor

Kopog az eső
Elcsúszott ablakomon
Be akart jönni.

szipog az eső
kint az ereszen - ám bent
folyik a könnyem

őszi avarra
finom esőpermet száll
égi szitán át

felhőszakadás
tajtékzik a betonon
buborékot hány

hónapokon át
esőért imádkoztunk -
ömlik az áldás

Nézem az esőt
cseppjei oly egyformák
vérem lenne mind?

Elázott tücskök
hegedülnek a fűben
- ég könnye pereg.

Napfény aranyát
ezüst cseppekre váltja.
Bőrünkön csorog.

Eső muzsikál
tájra csendesen csepeg
felhőszerenád.

Májusi könnyek,
remény fűszerezte föld,
aranyló kalász.

részeg esőcsepp
ide-oda csúszkál egy
pünkösdi-rozsán

Kertész álmai
futó záport kergetnek
aszály idején.

Érzed az eső
Illatát? Varjú károg,
levél hull földre.

Napfény sugara
millió darabra tört,
cseppként hull alá.

Bíbor alkonyon
elsírja magát az ég,
kitárom karom.

Szürke kendőt köt
az ég, eleredt könnyét
pocsolyák gyűjtik.

Aszály-gyűrt szegfű
ráncait, záporeső
kisimította.

Csatakos veréb
ágról ágra felreppent.
Vele gondjaim.