Haiku versek az esőről

sötét felhőből
esőt facsar - szél szalad
át a kerteken

csöndesen esik
megébreszt majd ő altat
halk zajával el

az eső versenyt
csobog a szökőkúttal
- álmodták a fák

halvány neszezés -
virágzó rétek felett
esőillat száll

Körülöttünk az
ég könnye kicsordul, a
nyár zokogni kezd.

ázott szirmokon
halvány napfény keresi
régi önmagát

friss esőillat
libbent a szobámba épp
régen várt vendég

jelentéktelen
apró cseppek tömege
hidakat sodor

záporesőben
hűsölnek nap égette
nyárfalevelek

Fenn az égben ma
valaki nyitva hagyta
a zuhanyrózsát...

Az esőcsepp nem
sejti, hogy egyszer tenger
lesz majd belőle.

csendes esőben
a dús cseppek levélről
levélre csúsznak

Az esőcseppek
halála egy kis magnak
életet jelent.

felsóhajt az ég
felhőket terel majd hint
napfényre záport

Mint nyári zápor
után az esőillat,
ennyi az élet.

Igazi élmény
a zuhogó esőben
csendet hallgatni.

szemerkél a csend -
palaszürke tócsákon
esőcsepp táncol

Nyári zivatar
virágok színét soha
ki nem moshatod.

El kell fogadni,
hogy az éltető eső
sárral jár együtt.

csöndes esőt sír
az ég mosolyognak a
szomjazó zöldek

gyöngyként gördültek
arcomon az ég hideg
esőcseppjei

esőt könnyezve
üzennek az égiek
- sírok helyetted

esőkatonák
ütemre menetelnek
a párkányomon

domb mögött lesben
ülő napsugár esőt
hívja játszani

eső hull alá,
ablakon lassú folyó,
egyszer partot ér...

eső áztatja
sötétbe burkolózott
sombokor ágát

végre essen már -
arcom égre emelve
sírni szeretnék

lágy eső szitál
angyalok könnye pereg
halkan a hóra

ablakszárnyakra
ragyogó nyomot hagyva
csöpörög a csend

Odakint esik
mi pedig összebújva
szeretjük egymást

hűs esőfüggöny
gyémántfényein a szél
ködfelhőt párál

átszakadt felhő
tülljén egy szellő, rostál
eső permetet

homokozóban
eső mossa tisztára
a játékokat

Esőben álltál,
messziről is jól láttam
arcodon könny fut.

Ködfátylat húzok
esős múltamra - jöhet
a napos holnap.

hajnali zápor
virágok kelyhébe bújt
illatfürdőzni