Haiku versek az esőről

Érzed az eső
Illatát? Varjú károg,
levél hull földre.

Napfény sugara
millió darabra tört,
cseppként hull alá.

Bíbor alkonyon
elsírja magát az ég,
kitárom karom.

Szürke kendőt köt
az ég, eleredt könnyét
pocsolyák gyűjtik.

Aszály-gyűrt szegfű
ráncait, záporeső
kisimította.

Csatakos veréb
ágról ágra felreppent.
Vele gondjaim.

Felhőkönny oltja
szomjazó föld kínjait:
Felsírt illatok.

csembaló hangon
pengő eső - ablakom
üvegén hallom

az utca zaja
bekúszik ablakomon
esőillat száll

Zokogó felhők
Szétszórják a Föld könnyét
Tenger vizében.

zuhog zuhog... és
minden betű koppanó
csepp a lelkemen

Ökörnyálselymén
egyensúlyozik az Ősz -
esőcsepp hintál

esik az eső
esernyőmről üveggyöngy
gurul cipőmre

életkedvemet
veszed el - könnyeiddel
odébb cseperegj

patanyomba hullt
diófalevél rozsdás
esővízbe fúlt

nyelte ég könnyét
a föld - buborékgyöngyök
szomját oltották

Esőcsepp koppan.
Egyre több, egyre jobban:
őszi zivatar.

Őseim szava,
párolgó föld illata
az eső után.

halkan csöpög az
eresz egy-egy koppanás
rést üt az időn

ősznek köntösén
fehér krizantém ázik,
eltört cserépben

szürke ég-járda -
pocsolyából néz vissza
fekete tükör

- szomorú lesz ez
a nap - mondta egy felhő...
és esni kezdett

alatta állunk
sűrű a lombsátra - ló
s ember - nem ázunk

visz sodor a víz
szél törte ágat gallyat -
járdaszélpatak

könnyeim árját
magával viszi égből
folyó vonalhad

eső mossa el
porban hagyott lábnyomod -
odatalálok

Beborult az ég.
Harsona hangja zengi,
nedves áldását.

odakint esik,
szürke szennyes felhőket
cibálgat a szél

Esőcsepphangban
egyszavas axióma
leérkezéskor

esőben ázva
rohanok hozzád drága
fodrászt kihagyom

Sötéten úszó
felhők gyűjtik a könnyünk,
s nem esik semmi.

Frissül a város
eső mossa le porát
párolog az út

Esőcsepp mossa
tisztára a rózsákat
gyöngysort tűz rájuk.

Olyanok vagyunk,
mint az esőre váró
magok a földben.

Levélen rezgő
esőcsepp, visszakozna,
de nincs visszaút.

pattannak szinte
az esőcseppek - bennük
a víz ereje