Haiku versek az esőről

Lágy őszi eső,
Kezembe ecsetet ad
És színesre fest.

zajra ébredtem
nappalra várt vendégként
eső kopogott

eső kopogtat
szivárványkapu alól
napfény kukucskál

Záporozva hull
földi remény-kelyhekbe
égi úr könnye.

Eső kopogtat,
ablakom fájdalmat sír,
csend válaszol rá.

Híd két hegy között,
tavaszi szivárvány mit
eső és fény szőtt.

elmaradt koncert
őszi eső áztatja -
a plakátokat

Őszi esőcsepp
puhán koppan a járdán.
Szomorú dallam.

Esőcseppek közt,
hullnak álmaink nagyobb
célokká nőve.

kócos nyírfalomb
nedves fürtjei között
napsugár hűsöl

hirtelen zápor
tükörfényes aszfalton -
gőzölög a nyár

Eső lába lóg,
fecskedal csiklandozza -
borúra derű.

Élet forrása
hullik alá: esőcsepp,
frissítő nedű.

üde zöld lombról
esőcseppeket kerget
a szél- nyakamba

hűs tavasz-permet
virágokat csalogat
áldó napfényre

dülöngélő ház
ázott, szeplős falait
fény cirógatja

Eső áztatta
erekben kihül az ősz
lecsorog a fény.

Eső esett ma,
Pocsolyákban víz csillan,
Madáritatók...

Cinke lábnyomok
a teraszomon. éji
esőről mesél.

Csodakoncertet
zengenek a madarak -
esőért hálát

A port az eső
a fájdalmat a könnyek
mossák lassan le.

Zuhog az eső,
Árad a folyó, tenger,
Elveszejt a víz.

Elmúlástól fél
a mag, mely sosem látott
földet, sem esőt.

zöld fűszálakon
percek gurulnak tova
tavaszi zápor

Kopog az eső
Elcsúszott ablakomon
Be akart jönni.

szipog az eső
kint az ereszen - ám bent
folyik a könnyem

őszi avarra
finom esőpermet száll
égi szitán át

felhőszakadás
tajtékzik a betonon
buborékot hány

hónapokon át
esőért imádkoztunk -
ömlik az áldás

Nézem az esőt
cseppjei oly egyformák
vérem lenne mind?

Elázott tücskök
hegedülnek a fűben
- ég könnye pereg.

Napfény aranyát
ezüst cseppekre váltja.
Bőrünkön csorog.

Eső muzsikál
tájra csendesen csepeg
felhőszerenád.

Májusi könnyek,
remény fűszerezte föld,
aranyló kalász.

részeg esőcsepp
ide-oda csúszkál egy
pünkösdi-rozsán

Kertész álmai
futó záport kergetnek
aszály idején.