Haiku versek az esőről

ablaküvegen
múló nászéjszakába
kezd két esőcsepp

eső áztat egy
kerti padot lemossa
a nyár illatát

lengő kertkapun
esőcseppeket ringat
az ősz dadusa

Fák integetnek
Szép madárcsicsergésnek
Könnycseppes búcsút.

vad szél sem bír a
vizes földhöz tapadó
falevelekkel

esőpermetbe
burkolóznak a makkok
falevélágyon

sűrű esővel
oltotta az ősz a nyár
lángleheletét

avarra szüli
könnyét az őszi felhő
mossa a nyarat

beborult az ég
a felfalt bárányfelhők
könnyei hullnak

Cseresznyefára
Hull egy nyárvégi dallam -
Eső csepereg.

esőcsepp alá
bújik a fény remegő
gyöngyként elgurul

nagy zivatarnak
varangyokkal fizetne
repedezett föld

kék ég vizében
sötét felhők fürödnek
tetőnk beázik

Egész nap esett.
Megáradt folyó mellett
a nyár vétkezett.

esőben nézek
vissza a napsütésre
valami szépre

Felhőt húz az ég
a napra, könnyező nyár
utolsót sóhajt.

Az ég kifakult,
kékjét eső kimosta -
Nincs szavatosság.

Ablakon halkan
kopog az eső, bennem
lágy dal dúdolász.

Nyáresti eső
életet lehel minden
haldokló fába.

az ablakot az
esőfüggöny zárja: most
befelé fordulj

Ma hajnalban is
felhő dobott gyémántos
csókot a földre...

Esőcsepp csillan
büszkén, zöld fűszál hegyén.
Megfoghatatlan.

szürke a nappal
ablakon kacagva sok
esőcsepp játszik

gyöngyfüggöny hull a
világra: eső osztja
sok kis magányra

Váratlan vendég
kopog az ablakomon.
Nyári esőcsepp.

föld kibontotta
gyorsan a felhő adta
eső dobozát

Felhő könnyeit
mohón issza lángoló
ugar - szomjat olt.

eső áztatta
fűben sok kis guruló
gyémánt tündököl

A felhők könnyét,
szolid egyszerűséggel
fogadja a föld.

Eső tart engem
ölelésben, szél húzza
szoknyám fodrait...

sírnak a felhők
madárraj riadalmán
felkacag a nyár

Égkönnytől fénylő
kőre alkony borul rá,
s félhomályba űz.

zápor szaladgál
a réten széllel bélelt
inge pipacsos

mirtuszba fogják
a hajnal szűz fályolát
felhők gyöngyei

Esőben sírok,
talán lemossa rólam
emlékedet is.

apró gomba nagy
kalapban eső elől
hőscincért bújtat