Haiku versek az esőről

Kertem illatát
cseppenként kóstolgatva
mossa az eső.

illúzió csak
minden kurta esőcsepp
kánikulában

eső hajába
száradó tócsát csíptet
a felbukó nap

Az esőcseppek,
apró égi láncszemek
puhán landolnak.

Az esőcsepp is
átlényegülne ha nap-
sugár ölelné.

levélesernyőn
doboló eső álmos
bogarat altat

Csepergő eresz
nyári randik dallamát
zápor kottázza

buborékgyöngyök
eső utáni fényben
kert ékkövei

enyhülést hozó
esőcseppek itatják
a szomjas kertet

elázott virág
fejét lehajtva várja
a nap erejét

Bocsánatot kér
fűz a fűtől, hogy eső
után könnyet ejt.

felhőben ül az
eső lelóg a lába:
esni nem esni?

égi bárkákból
kiloccsan súlyos terhük
aszály torkába

égi csatornák
nyíltak mint dézsák szája
nyári vízözön

égi ütközet
sérült felhők bömbölnek
ömlik a könnyük

a fellegfüggöny
vastag szövetéből rést
talált a folyó

felhő függönyén
csordulásra kész gyöngyök
parancsra várnak

őszi alkonyon
egy esernyő siet el
az ablak alatt

esőgyöngyöket
szippant felhőoszlató
szomjas napsugár

Megsebzett lélek
körmét felhőbe vájja,
ég könnye hullik.

Felhőpaplanba
bújt a Nap, minden könnyét
a Földre sírta.

elállt az eső
átmosott levegőben
zöldebbek a fák

fűszeres illat
gyöngyöző eső után
akácerdőben

Májusi eső
lila orgonákat nyit
komor szívemre.

csurranó eső
cseppenként táncba hívja
a leveleket

Borús félhomály
fűszál se rezzen, lassan
esőcsepp cseppen

Párna a felhő! -
gondolta a kismadár.
Kirázta, esett.

Mint virgonc bolhák,
pattognak fénylő cseppek
szürke betonon.

az őszi eső
gyöngyöt szül az ablakon
majd tovagurul

Hajnali égbolt
nyármelegről álmodik,
pereg a könnye.