Haiku versek az estéről

szürke köntösét
hátára vette az ég
szunyókál a nap

Holdnak peremét
Nézd, némán ülik körbe
Tinta-kék esték

indigó égen
álommadarak viszik
pihenni a fényt

alvás közben is
figyelek rád - mondta - és
hangosan horkolt

Lám, egyszerűen
besötétedett, csillag
hullás közeleg.

fáradt alkonyat
romos ház falának dől
pihenni vágyik

kályha duruzsol
fákat cibálja a szél
könyvem földre hull

Jön a sötétség.
Reszkető kézzel érint
fénylő ablakot.

Mikor leszáll az
Est, végigpásztáz a Hold
csillag-udvaron.

margaréták közt
mezítlábas est oson
titkos szerető

A Furmint veled,
mint édes madárdal a
napos alkonyban!

csendje rám borul
éjszín teste beburkol
sötét lepelbe

Aláhull a nap
az égen a csillagok
kinyújtózhatnak.

Csillagok alatt
Esti csendben a Világ
békére vágyik.

esti égaljon
csipkés csillagok csüngnek
anyám szoknyája

Ég hinti könnyét,
hópelyhek uralmában
hull alá az est.

Strázsán a homály
a nagy messzeségbe néz
pihen a munka.

csak ennyi voltam
est hamujába hulló
színes lepkeszárny

Sötét utcákon
Pislákoló lámpafény
Őrzi álmaink.

Kikötött csónak
Hold fényében tóparton
Némán szendereg.

Mikor lehunyja
Szemét a Világ, útra
Kelnek az álmok.

Csillagok fénye:
micsoda illúzió!
Sem OTT, sem AKKOR...

tótágast állt a
lámpa a tócsában lent
volt glóriája

varjakkal együtt
est szürke leplét húzva
hazatért a csend

ballagok haza
komor estén - csak ősz vár
hulló falevél

Beesteledik.
Nem és nem látok semmit.
Becsukom szemem.

míg szólt a nóta
ment a móka aztán a
csend leült közénk

hold árnyékában
pihen a fáradt este
lelke nyugalom

Bágyadt közönnyel
jött el az este, unja
kormos köpenyét.

madárfütty halkul
néhol mélázó árnyak
álmot találnak

izzott vörösen
s leereszkedett az est
koromsötéten

Ragyognak égi
csillagok, tó tükrében
új csillagvilág...

Lehűlt a világ,
kint tücskök ciripelnek,
hűs szellő támad...

leszállt már az est
fákra simult rá a csend
nincs madárdal se

Bársony köntösét
rám terítette az est,
ne fázzon lelkem.

nyári estéken
az ég színe rózsaszín s
kék selyempapír