Haiku versek az estéről

Utca kövén fény
hömpölyög, halkan kopog
az est topánja.

Lassú táncot jár
az esti lámpa fénye,
az utca üres...

függönyön lepke
alszik fázósan rebben
álmában tél van

kerti asztalon
két törékeny kéz készül
gyertyát gyújtani

levél sem rezdül
az est pókhálójában
vergődik a csend

Halk, szuszogó est.
Egy könnyű szimfónia.
Éled az este.

Házak álmosan
pislákoló szemére
redőnyt húz az est.

magára maradt
galambetető asszony
leül egy padra

édes sóhajjal
lepett be minket az est
pihe-pokróca

jázminaroma
kunkorodik esténként
ablakunk alá

bodor hajára
éjkék kendőt terít a
vidám, szép este

tó közepén áll
egy várakozó csónak
az est beleszáll

hosszú estéken
egymásba illenek a
simogatások

búsuló fejét
ölembe hajtja csendben
a téli este

puha tenyerű
szürkület ringatja a
megfáradt várost

Táncoló árnyék:
gyertyalángnak udvarol
az esti szellő

Felhős az este
kutyamancs tapossa a
macskaköveket

csend ül a rónán
fagyott fűcsomók közé
leszállt az este

fényes a hold ma
hideg lesz az éjszaka
bagoly sem huhog

már esteledik
sötét árnyékok ülnek
az eresz alá

árnyékok között
töredezik az este
majd egybeolvad

esténként arcom
pihéinél bujdosik
a szereteted

hanyatlik a nap
avarágyon táncol a
könnyű léptű est

fázós esteken
jó lenne belebújni
pillantásodba

Elálmosodtam,
Mire a sok csillagot
Cérnára fűztem.

Már alkonyodik,
De a felhők mögül még
Csordogál a fény.

kereszt alatt a
félhold csónakja ring - nagy
telihold előtt

tücsök ciripel
összeolvad a csenddel
apró esti zaj

Andalog az est
borvörös alkony után
- csillag sürgeti.

borzong az esti
csend összebújt falombok
nyárról merengnek

foltosan hámló
platánfák kérge alá
kúszik az este

Nyári est: szobám
ablakán át tücsökzaj
üdíti fülem.

a horizonton
áttört sziluett báját
csodálja az est

mint est sötétje
majd rád simulva érzem
bőröd bársonyát

Kormos kémények
csendjére ült az este,
elalszik a füst.

Rózsalevélre
ül az esti szerenád:
tücsök hegedül.