Haiku versek az estéről

míg szólt a nóta
ment a móka aztán a
csend leült közénk

hold árnyékában
pihen a fáradt este
lelke nyugalom

Bágyadt közönnyel
jött el az este, unja
kormos köpenyét.

madárfütty halkul
néhol mélázó árnyak
álmot találnak

izzott vörösen
s leereszkedett az est
koromsötéten

Ragyognak égi
csillagok, tó tükrében
új csillagvilág...

Lehűlt a világ,
kint tücskök ciripelnek,
hűs szellő támad...

leszállt már az est
fákra simult rá a csend
nincs madárdal se

Bársony köntösét
rám terítette az est,
ne fázzon lelkem.

nyári estéken
az ég színe rózsaszín s
kék selyempapír

Végtelen tenger
Fürdik a fényben s némán
Ragyog fenn a Hold.

friss fuvallatként
árad tárt ablakon az
esti harangszó

Feketére fest
fákat, földeket az est,
a félsz nem ereszt.

Lement már a nap.
Lásd, minden más ragyogás
kölcsönbe volt csak.

Rózsakertemben
pad... Padra leült az est
Hűs romantika

holdsugár meleg
lepedőt terít, hűvös
lelkemre este

ránk hajol az est
küzd még a nap vörösen
csillagok gyúlnak

jól fésült esték
összekuszált éjszakák
borzas reggelek

lámpadíszes fák
csillogó aranya függ
az alkonyaton

álomra hajtja
fejét a hold, bögrémben
langyos tej s kifli

Leszállt az este,
vállamra tette kezét,
reggelig maradt.

A sarkon éppen
utasításokat oszt
az este: Szeress!

csillagdíszekkel
lágyan kibomlik az est
sötét sörénye

besötétedett
mint máskor a ház felett
hazatért a csend

Lomhán jő az est,
már érzi ereiben
a pimasz tavaszt.

Moccan az idő,
csendeleg a gondolat,
szunnyad az este.

csikorgó este
harap az éjszakába
fagyot lehelve

bíbormadarak
szárnysuhogásába hull
halványan a nap

Kint hideg szél fúj,
bent fahéj s kávé járnak
táncot melegben.

utcai neon
szűrt fénye megbotlik egy
törött üvegen

földre szitáló
éjszaka álmossága
házakba surran

elcsendesedett
a tó magára húzza
a messzeséget

Est közeledik ...
új ruhát ölt magára
messzi horizont

Utca kövén fény
hömpölyög, halkan kopog
az est topánja.

Lassú táncot jár
az esti lámpa fénye,
az utca üres...

függönyön lepke
alszik fázósan rebben
álmában tél van