Haiku versek az estéről

Felhős az este
kutyamancs tapossa a
macskaköveket

csend ül a rónán
fagyott fűcsomók közé
leszállt az este

fényes a hold ma
hideg lesz az éjszaka
bagoly sem huhog

már esteledik
sötét árnyékok ülnek
az eresz alá

árnyékok között
töredezik az este
majd egybeolvad

csillagfény remeg
szellőterelt fodrain
vödörnyi víznek

varjúkárogás
hasít az alkonyatba
ma nincs vacsorám

esténként arcom
pihéinél bujdosik
a szereteted

hanyatlik a nap
avarágyon táncol a
könnyű léptű est

fázós esteken
jó lenne belebújni
pillantásodba

Elálmosodtam,
Mire a sok csillagot
Cérnára fűztem.

Már alkonyodik,
De a felhők mögül még
Csordogál a fény.

kereszt alatt a
félhold csónakja ring - nagy
telihold előtt

tücsök ciripel
összeolvad a csenddel
apró esti zaj

Andalog az est
borvörös alkony után
- csillag sürgeti.

borzong az esti
csend összebújt falombok
nyárról merengnek

foltosan hámló
platánfák kérge alá
kúszik az este

Nyári est: szobám
ablakán át tücsökzaj
üdíti fülem.

a horizonton
áttört sziluett báját
csodálja az est

mint est sötétje
majd rád simulva érzem
bőröd bársonyát

Kormos kémények
csendjére ült az este,
elalszik a füst.

Rózsalevélre
ül az esti szerenád:
tücsök hegedül.

szelídül az est
földre hajtott fejemet
ellepi a csend

Hegyek ölében
hunyót játszik az este:
álomba merül.

gyűlnek az árnyak
pókhálót sző az este
messze harang kong

Az ég kárpitja
átszakadt, a sötétség
bezúdult rajta.

Nyúlnak az árnyak,
tücsök ciripeléssel
köszönt az este.

Tikkadt rét fölé
csillagot gyújt az este,
esőt permetez.

Mint szürke fátyol,
úgy ereszkedik lassan
völgy fölé az est.

Tócsákban tocsog
az este, mossa arcát
sápadt lámpafény.

a kerti padra
rózsaillatot ültet
az esti szellő

látóhatáron
álomra hajtja fejét
búzában a kék

Hegyeket csipkéz
a vörös szájú este:
harangszó csendül.

Hársfa illatba
burkolózik az este
csöndet ásítón.

ereszalatti
petúniák illata
estre telepszik

Alkonyfény tört át
szelíd csenddel lombokon -
leszállt az este.