Haiku versek az estéről

Feketére fest
fákat, földeket az est,
a félsz nem ereszt.

Lement már a nap.
Lásd, minden más ragyogás
kölcsönbe volt csak.

Rózsakertemben
pad... Padra leült az est
Hűs romantika

holdsugár meleg
lepedőt terít, hűvös
lelkemre este

ránk hajol az est
küzd még a nap vörösen
csillagok gyúlnak

jól fésült esték
összekuszált éjszakák
borzas reggelek

lámpadíszes fák
csillogó aranya függ
az alkonyaton

álomra hajtja
fejét a hold, bögrémben
langyos tej s kifli

Leszállt az este,
vállamra tette kezét,
reggelig maradt.

A sarkon éppen
utasításokat oszt
az este: Szeress!

csillagdíszekkel
lágyan kibomlik az est
sötét sörénye

besötétedett
mint máskor a ház felett
hazatért a csend

Lomhán jő az est,
már érzi ereiben
a pimasz tavaszt.

Moccan az idő,
csendeleg a gondolat,
szunnyad az este.

csikorgó este
harap az éjszakába
fagyot lehelve

bíbormadarak
szárnysuhogásába hull
halványan a nap

Kint hideg szél fúj,
bent fahéj s kávé járnak
táncot melegben.

utcai neon
szűrt fénye megbotlik egy
törött üvegen

földre szitáló
éjszaka álmossága
házakba surran

elcsendesedett
a tó magára húzza
a messzeséget

Est közeledik ...
új ruhát ölt magára
messzi horizont

Utca kövén fény
hömpölyög, halkan kopog
az est topánja.

Lassú táncot jár
az esti lámpa fénye,
az utca üres...

függönyön lepke
alszik fázósan rebben
álmában tél van

kerti asztalon
két törékeny kéz készül
gyertyát gyújtani

levél sem rezdül
az est pókhálójában
vergődik a csend

Halk, szuszogó est.
Egy könnyű szimfónia.
Éled az este.

Házak álmosan
pislákoló szemére
redőnyt húz az est.

magára maradt
galambetető asszony
leül egy padra

édes sóhajjal
lepett be minket az est
pihe-pokróca

jázminaroma
kunkorodik esténként
ablakunk alá

tó közepén áll
egy várakozó csónak
az est beleszáll

hosszú estéken
egymásba illenek a
simogatások

búsuló fejét
ölembe hajtja csendben
a téli este

Táncoló árnyék:
gyertyalángnak udvarol
az esti szellő

Felhős az este
kutyamancs tapossa a
macskaköveket