Haiku versek az estéről

teliholdas éj
csillagmintás ágyneműt
paplanomra húz

Holdfényes este
Zöld mohapárnák felett
Gyöngybagoly huhog.

virágoskertre
már árnyat fest az alkony
egyre csendesebb

folyóban nézi
magát az este - lebeg
a fűzfák csendje

mohák álmán át
mezítláb lépdel a szél
már suttog az est

Szeretem ahogy
rám hullik az est csendje:
estike illat.

a kék nefelejcs
szirmába zárta az est
szomorú fényét

Settenkedve jött,
küszöbre ült az este:
Árnyak nyújtóztak.

elnyugszik a zaj
sötétkék csillagpalást
terül a tájra

rohan az este
kabátját földre löki
ma melléd dőlne

bársonyhintóján
suhanva jő az este
csillagot szórva

elaludt a völgy
utolsó csillag pislog
a fák lombjain

tikkasztó nap volt
fürödni készül a hold
az ég vizében

a kelő hold az
utolsó napsugárral
felkapaszkodott

fények és árnyak
ölelik egymást este
együtt tűnnek el

selymes léptekkel
suhan a csendes este
tücskök cirpelnek

alkonyi árnyak
ölelésében lépked
felénk az este

pajzán szél táncol
ágyát veti az este
bársonycsend honol

napfény öltötte
délutánt kibogoz a
csillagszemű est

sátrat bont a nap
az ég tengerén ringó
gyémánt csillagnak

est karjában ring
az éjszaka bölcsője
bársonybéléssel

puha bársonnyal
zárta szemét az estnek
holnap hírnöke

mennybolt csillárja
alatt ledéren bontja
köntösét az éj

A Napra esett
Millió esti csillag
Leszállt az álom

selymes léptekkel
osonva jött az este
hegy ölében nap

a délutánra
az este selyemsála
rágömbölyödött

Tó estráncain
széllehelet simul ki,
szúnyoghad éled.

szentjánosbogár
tücsökzenére riszál,
hangyák nevetik.

alkony virága
szürke égbolton feslik
múlt fénye illan

Estezüstárnyú
fellegekkel lelkem bús
holdkaréjra ül.

leoltott lámpák
csillagok hideg fénye
szobámba csúszik

hunyót játszik a
napfény az estnek bíbor
lepedőjében

Öregasszony az
este, ráncos kezével
holdfényt rakosgat.

Vállamon varjú
eltelt napot károgva
szárnyat bontogat.

Domb hátán gurul,
majd legördül a völgybe
fénylő holdkorong.

Ráncos alma az
este, barázdáiban
rejtőzik a csend.