Haiku versek az évszakokról

meggörnyed a tél
a tavasz terhét hordja
jégszíve olvad

ködkendőbe tél
köti majd őszült fejét
az elmúlt nyárnak

Tavasz az öröm,
fürdet a nyár, kifest az
őszi hervadás.

ősz ringat nyarat
tél majd betakarja a
tavasz ébreszti

Múló évszakok
a tetőablakon át
bőröndbe bújnak.

a nyár kabátját
ősz keze segíti fel
csókkal kézfején

Már délibábot
lát az ősz, nyárvégi nap
szeme fényében.

Hiába fújja
ősz harsonáit, a nyár
füle botján ül.

bágyatag a nap
kertek alatt lapulva
sompolyog az ősz

bátor lépést tett
a nyár, kezet nyújtott az
ősznek szelíden

ablakpárkányon
botladozik még az ősz
időt nyer a nyár

az ősz kopogtat
a nyár elnyom egy sóhajt
ajtót nyitni kell

Öltözik a nyár.
Szél horgolja kalapját,
ősz festi ingét.

Már hanyatt-homlok
menekül a nyár, fejét
ősz csavarta el.

Mezítlábas még
a nyár, nyomában az ősz:
Bakancsot próbál.

A nyár köténye
lassan megtelik, az ősz
fonja kosarát...

A nyár a szépség.
A tavasz vágy a szépre
Az ősz múló vágy.

szőnyeget gurít
bronzos őszelő elé
nyár szerzetese

a vándormadár
élete: négy évszakra
komponált zene

Fénysugárecset
évszakot fest a tájra.
Örökzöld reményt.

Felém tart az ősz
haját kibontva hordja
a nyár - fésülöm...

Levéltakaró
Felette hó didereg
Lent tavasz érik

vénen nem várok
úgy tavaszt - ajándék lett
már minden évszak

a két tél közé
kifeszített kötélen
áttáncol a nyár