Haiku versek a fagyról

Fagyos reggelen
elárvult cinke remeg
hódunyha alatt.

napfénycsók olvad
dércsillámos szirmokon
búcsúkönny remeg

Ködös téli táj.
Zúzmarás fagyott ágon
szarka csipeget.

Ligetek, kertek
jajongnak, sírnak. Tavasz,
fagyott szép ruhád!

barackvirágon
zúzmara csipke - jégbe
zárva szép álom

Lelkemre fagyott
jégvirágok illatát
temeti a hó.

Fagyos hajnalon,
Belepett mindent a dér.
Harmat virágzik.

Fagyra virradtunk,
Jégbe öltözött világ.
Dér sziporkázik.

zsémbes télidő
marasztalja a fagyot
március hátrál

itt bent ragyogó
nap - odakint tükrösre
fagyott patanyom

lovas és lova
botladoznak a fagyott
patanyomokban

fehér márványba
a tél keze karcol pár
hieroglifát

virultak kertem
virágai - most szirmuk
közé tél fagyott

csillogó fagyban
jégvirágra, csipkét sző -
hó illatú szél

Jeges faágak
húzzák, földre rántják a
remény karjait.

dér jeges ujja
fenyőre gyöngyöket szór -
de mégsem fagyöngy.

réti csend honol
szürke fagyott kórókon
Jégvirág nyílik

Nyújtózik a táj,
fák dereka a fagytól
recseg-ropog már.

földjén kemény fagy
taréjos nyomokat rejt
csapdaként a hó

Galamberdő nőtt
a tető napsütötte
kis szegletében.

Jégvirágzsinór
csillog szép nárcisz tövén...
Fagy öleli át...

varázslat történt
eltűntek a hullámok
felfalta a fagy

fagyos bokrok közt
megbújik a reggel és
napsütést ígér

Ezüstre fagyott
iszalagspirálok közt
rekedt az idő.

Alaktalan víz
ölt derengő kék fagyban
egyedi formát.

Kint dermesztő fagy,
meleg konyhámban guszta
jégcsapretek vár.

Már menetelnek
felénk a reggeli fagy
rút katonái...

január haván
fagyfüstös lepel moccan
a fák üstökén

fagyos ághegyen
fáradtan hintázik a
tegnapi remény

Fagyos hidegben
az embert még a jó szó
is melegíti

Fagyos csókot hagy
arcomon a hajnali
szél távozóban

elvetélt rügyek
fájdalmas csenddel várják
a feloldozást

fagyos ujjakkal
karcol a tó jegére
jeleket a szél

Kopár bokrokon
csüngő csipkebogyókat
csipked a zord fagy.

Fagy csókolgatja
szirmot bontott érzelmek
- zsenge illatát.

Csipkét pöndörít
Tar gesztenyeágakra
A fagyos idő.