Haiku versek a fagyról

pirul az arcom
ahogy a fagyos szelek
körbecsókolnak

Kucorgó zöld fű
fagyos éjszaka után
fényre nyújtózik.

Faggyal vívódó
rózsaszirom kibontja
őszi illatát.

észre sem veszed
hajnalban oson a fagy
deresen csókol

csillagok könnye
csipkebokor ágára
fagyott igazgyöngy...

Jéghártyás tócsák
tükrében ébred a fény,
szél motoz rajta.

Almafa virág
aranyló alkonyatban.
Fagy körme tépi.

Csalóka tavasz -
fagyot lehel a fákra
a hajnali szél.

Fürtösre fagyott
a hókirálynő könnye:
nyíló bimbókon.

Sárba tapossa
korán kelt nárcisz álmát
a fagyos hajnal.

szélnyeste ágon
még fészkelődik a fagy
holnap rügy fakad

még jeges könnyet
ejt búcsúzóul a tél
rügyekre fagyva

Kárókatonák
gyász sora temeti a
megfagyott folyót.

hullámok nélkül
maradt a tó felszíne
felfalta a fagy

Holtágak jegén
telihold táncol, s mulat
fagyos hajnalig.

Kerti lócára
Fagy jégvirágszirmokból
Horgol terítőt.

hallgat a csermely
fagy fogta be a száját
csendre ítélte

kopott padokra
szobrokat emelt a fagy
a tó vizéből

fagyos éjszaka
csendje hull az estére
jeges didergés

Pocsolya tükrét
fodrozza hajnali szél
s jeget lehel rá.

Befagyott tócsák
felszínén magam látom
tükröm lett a tél.

Fagyba zárt világ -
Hópehely-paplan takar
korai rügyet.

rémséges fagyok
karjában virágszépet
álmodik a hó

dércsípte hajnal
halovány uszályt lenget
fagyos lehelet

deres rózsaszál
fejet hajt a tél előtt
könnyeibe fagy

tegnapi léket
a fagy sűrű öltéssel
szépen bevarrta

Halott némaság
megfagyott ágakra húz
didergő álmot.

befagyott a tó
nyári fürdőzők hangja
jég alá szorult

búvik a csermely
megfagyástól rettegőn
halkan csörgedez

Fáradt jégtündér
piheg zöld moha ágyán,
s vágy fagyos hajnalt.

nagy utazás volt
befagyott víztükörben
a holdra léptem

fagyott vízesés
magasra nőtt vízoszlop
hangját vesztette

ezüst gyöngyöket
fűzött a hajnali fagy
harmatkönnyekből

Hideg holdsugár
vederbe fagyott jégen
maradt mosolya.

A tél könnyei
gyöngysorokká dermednek
fűzfák ágain.

didereg a köd
csendet sóhajt az erdő
fagyos merengés