Haiku versek a fájdalomról

Vízcseppben napfény
fényjátéka olvasztja
befagyott szívem.

örök dilemma:
fájdalmam te vagy s te vagy
ki csillapítja

testembe metsző
fájdalom tekeri a
lélekdarálót

Lélekfájdalmak
őrlik az ember szívét,
nincs menekülés.

Fájdalom újra,
belemar a lelkembe,
bárcsak engedne.

Példamutató
nevelés a fájdalom,
örök nyomot hagy.

Hosszú gyaloglás
után a láb fájdalma
parancsol megálljt.

Fájdalom zsong már
bús őszi fák hangjában,
nem menekülhetsz.

sok-sok fájdalmas
órát okoz egyetlen
boldog perc veled

Az érzés mi volt,
épp tovaszáll, kiszakad,
mint tépett madár.

Mindenki bírja
A fájdalmat, kivéve
Azt, aki érzi.

Velem lehetnél,
mikor fájok magamnak -
ezt sem mutatom.

sajgó hátadba
irigyed tekintete
lőtte nyilait

Mintha valami
Kitépné a szívemet,
S lehet, jobb lenne...

Csókolom, ott fenn!
Hány fájdalomba kerül
az a boldogság?

olyan nagy a csend
és annyira tud fájni -
jobban bárminél

A fájdalom is
erőt ad, nagy lökés a
változtatásra.

Tépj a szívembe!
Engedj hát gyötrelmembe!
...én (f)élek tőled.

A csend a lélek
leghangosabb sírása
ha elfogy a szó.

mikor elmentél,
a fájdalom virága
nőtt a szívembe

Igaz fájdalom
lett a tettetésből. Még
én is elhittem...

Mikor nem hittem
el, ott volt. Ez is eltűnt,
mire megláttam.

Játékszerei
volnánk egymásnak, hogy ily
sok az összetört?

lassú seppuku -
halogatás íjából
visszalőtt nyilak

minden fájdalom
a csend némaságából
is kihallatszik

Ha tudtam volna,
mekkora fájdalommal
jársz, meg sem látlak.

Vajon mit bír ki,
ugyan hol szakad... lehet,
nem is volt igaz...

Még mindig képes
vagy szilánkosra törni.
Szóval szeretlek...

Bőröd a vászon,
fájdalmas, szép emlékek,
már jól ismerem.

a sok szenvedést
látván, az enyém már nem
is fáj annyira ...

a sebek ajtók,
hol kiszökhet a lélek
s csak az űr marad

százezer néma
soha meg nem írt levél
Vár feladóra

A szív meghasadt
ében, gyertyaláng remeg
mély sötétében.

Hol belső tüzem
fénye égni szokott, most
szürkeség honol.

Egy érintéstől
millió sok fájdalom
tud feloldódni.

Ordítanék, de
nem fér bele a rólam
alkotott képbe.