Haiku versek a fájdalomról

akut fájdalom
lett, egy heveny szerelem
mellékhatása

semmi sem örök
mára már kifakultak
fájó tegnapok

ha fájdalom hoz
vissza a Pillanatba
az lesz tanítód

nem is a szíve
nem a keze- lába fáj(t)
hanem az élet

Egyféle tapasz
alatt mindig más és más
a tapasztalat

nagy teher nyomja
vállam - mások fájdalmát
is én cipelem

van oly fájdalmam
amely csak életemmel
együtt múlhat el

Magányosan él,
aki nem akar mások
terhére lenni.

Horzsolás legyen
a legnagyobb fájdalmam,
mint gyerekkorban.

a sok kín kérget
növesztett lelkedre már
nem fáj ha ütnek

Szeretet tapaszt
helyezek szíved fölé
Meggyógyítalak

Ami másnak fáj,
Azt akár évekig is
Ki lehet bírni.

Vízcseppben napfény
fényjátéka olvasztja
befagyott szívem.

örök dilemma:
fájdalmam te vagy s te vagy
ki csillapítja

testembe metsző
fájdalom tekeri a
lélekdarálót

Lélekfájdalmak
őrlik az ember szívét,
nincs menekülés.

Fájdalom újra,
belemar a lelkembe,
bárcsak engedne.

Példamutató
nevelés a fájdalom,
örök nyomot hagy.

Hosszú gyaloglás
után a láb fájdalma
parancsol megálljt.

Fájdalom zsong már
bús őszi fák hangjában,
nem menekülhetsz.

sok-sok fájdalmas
órát okoz egyetlen
boldog perc veled

Az érzés mi volt,
épp tovaszáll, kiszakad,
mint tépett madár.

Mindenki bírja
A fájdalmat, kivéve
Azt, aki érzi.

Velem lehetnél,
mikor fájok magamnak -
ezt sem mutatom.

sajgó hátadba
irigyed tekintete
lőtte nyilait

Mintha valami
Kitépné a szívemet,
S lehet, jobb lenne...

Csókolom, ott fenn!
Hány fájdalomba kerül
az a boldogság?

olyan nagy a csend
és annyira tud fájni -
jobban bárminél

A fájdalom is
erőt ad, nagy lökés a
változtatásra.

Tépj a szívembe!
Engedj hát gyötrelmembe!
...én (f)élek tőled.

A csend a lélek
leghangosabb sírása
ha elfogy a szó.

mikor elmentél,
a fájdalom virága
nőtt a szívembe

Igaz fájdalom
lett a tettetésből. Még
én is elhittem...

Mikor nem hittem
el, ott volt. Ez is eltűnt,
mire megláttam.

Játékszerei
volnánk egymásnak, hogy ily
sok az összetört?

lassú seppuku -
halogatás íjából
visszalőtt nyilak