Haiku versek a felejtésről

emlékezetből
raklak össze mielőtt
elfelejtenél

öreg gyárkémény
magába roskadt halmán
feledés pora

Édes felejtés,
csak nem férsz a fejembe
- belül tágasabb!

fáradt kezemről
száradt sár pereg - kincs vagy:
eltemettelek

Élni felejt el
a hírek dzsungelében
rejtőző ember.

kivonnálak én
magamból, de nem vagyok
túl jó matekból

tanulj feledni
mert az emlékezet csak
torzulni képes

bár nem kérlek már,
azért néha még rajtad
kapom magamat

gyógyul az a seb,
csak ne kapard a vart mert
megmarad a heg

ki keveri ki
a mérget, ami megöl
majd bennem téged...?

Feledhetőség
feledékenységgel nem
palástolható

Összesen hányszor
lehet valakit végleg
elfelejteni?

Hogyan felejtsek
kinek bocsássak meg, ha
nem is létezel?

feledném már a
mámort mit ámor egykor
szívembe rámolt

ha majd eszedbe
jutok néha, tudnod kell
a kiutat is

A felejtésben
azért van jó dolog is,
mit is akartam?

Megbocsájtani
Könnyű, de felejteni
Ugyancsak nehéz.

Drágámnak szólít
a férjem, a nevemet
elfelejtette.

bármerre járok
lábnyomom elhalványul-
a kő megmarad

Felejtenék én
mindent miattad, vagy csak
egyes dolgokat?

A Parnasszuson
maradt a tollam, nem baj,
úgyis kifogyott.

Ölelésedre
még igen, arcodra már
alig emlékszem.

Hogy felednélek
ha folyton hallak, nevetsz,
látlak szüntelen.

Lassan kimoslak
magamból, elnémulok,
hangtalan halál...

Szemében emlék
felragyog - visszaköszönt
egy elfeledett

koptatod magad,
míg egyszer nem maradsz - se
szó, se dal, se csend...

üvegszekrényben
porosodó emléktárgy
ki tudja honnan

nem tartogat már
legszebb dolgai között -
kacat lettem én

egyetlen igaz
őre titkaidnak a
feledékenység

néha felsejlik
kesernyés emlékeid
íze a számban

lassan tűnik el,
mint elvakult tükörről
páralenyomat

Az elfelejtett
emlékek mesék lesznek.
Így élnek tovább.

feledett szava
újra szirmokon ébred
nefelejcs ajkán

félek, hogy ha majd
keresnél, már nem leszek
csak egy hibakód

emlékek súlya
szép éveket felidéz
már súlytalanul

megszépül a múlt
az óbor is letisztult
venyige lángol