Haiku versek a félelemről

Lágy emlék fékez.
Feladni nincs erőm, de
túlélni félek.

megrettent rigó
szeme riadtan kémlel,
falatját óvja.

Sosem léteztem.
Te alkottál meg. Mondd, hát
miért félsz tőlem?

Tán jogos ez a
paranoia, mint a
bölcs irónia.

mostantól semmi
nem tántorít el attól
amitől félek

Megszökött léptem
mint menyasszony ruhában
félős szerelem.

félelmeidet
ne öltöztesd fel soha
önhitté válnak

Süllyedő hajón
a legmagabiztosabb
elsőnek lármáz.

Öleléseid
óvnak démonjaimtól,
maradj még, szoríts!

Míg kondásra kan
ijeszt rá; ha túl bölcs vagy,
úgy: KANT ijeszt rád!

Mint virágszirmok
pillanataim mind már
csak múló hegek.

Sötét időkben
kilincset keresek a
béke kapuján.

heves érzelmek
dúlnak és félelem - ne
legyen új pokol

körbefont a csend
bent félelem lüktet - nem
menekülhetek

tévedést keres
aki fél, a szeretet
megoldásokat

néha rám talál
a félelem, nem vagy itt,
csak elképzelem

folyton szemmel tart
némán mosolyog rám a
kétségbeesés

lefelé is vár
táguló perspektíva
félelmetlenül

Mindig féltem, hogy
az idősebb lány leszek
mint a mesében.

Amikor félek
megsimogat a lélek:
érzem, hogy élek.

A repüléstől
Nem is félek, inkább a
A zuhanástól.

Átkod őrizd meg.
Ne szórd rám őket mindig.
Átkozott vagyok.

félelmetes tud
lenni a száguldás, s mi
mégis vágyunk rá

nekem adhatod
a vágyaiddal együtt
félelmeidet

félelmeink rab
madarait mindig mi
magunk etetjük

A félelem, mint
Negatív gondolkodás,
Vonzza, mitől félsz.

mélyen hallgatunk
mint mennydörgés utáni
csend a fák ölén

Ahol tolerál
a világ, oroszlán vagy.
Amúgy meg nyuszi.

Szürke, fáj, üres
Nézel mintha látnál még
Keresed a fényt

Isten velem volt.
Kézen fogott, nem dorgált
hazavezetett.

Futsz vagy vársz még, ha
elönt a félsz, s megfagy a
vér ereidben?

Mi a félelem?
A koncentrált negatív
Életfelfogás.

Félelem bennem
Isteni és Emberi
- Fehér Pillangó -

Különösképpen
veszélyes az ember, ha
nem fél semmitől.

annyira félsz hogy
egy simogatásban is
érzed a pofont

Megül a sár a
számon, csótány és magány
telepszik benne.