Haiku versek a félelemről

annyira félsz hogy
egy simogatásban is
érzed a pofont

Megül a sár a
számon, csótány és magány
telepszik benne.

Levetted bőröd.
Őszintén félelmetes
vagy. Nyúzott, csupasz.

rút félelmeid
hátrahagyhatod, csak a
tekintetem bírd

Míg kondásra kan
ijeszt rá - tudást falom,
s így: Kant ijeszt rám!

egy eltékozolt
nap varázsa megoldás
sok félelemre

Ha csak szorítod,
ne lepődj meg, ha végül
te roppansz össze.

Ne félj, mert a te
jövőd biztosítva van,
ne félj, ne félj már!

Ne félj, mert olyan
vagy, mint ő pont azért ne
félj, mert olyan vagy.

Mindenre gondos
angyalok ügyelnek, de
te még mindig félsz.

Nem akarod és
nem ismered. Tizennyolc
évig elkerült.

barátkozz meg a
félelmeiddel hogy ne
támadjanak rád

Félelmem nem az
hogy meghalok, mi lesz úgy
ha nem írhatok?!

Visszhangzik a csend.
Búcsú nélkül mennek el
a holtak. Félünk.

A szem a lélek
tükre, veszélyben van most,
mind a kettőt óvd...

Egy félelmetes
bogár ül a mondatban:
Már nem ismerlek.

Megrémítesz. Több
a vágy, mint a büszkeség.
Nem véd többé pajzs...

Érzéseimet
szégyellem ... Ha nem mondom
el, úgy elveszek.

Sírva könyörög
a pillangó a bábban:
hadd maradjak még!

Félsz, mit mondanak
s eközben elfelejted
valódi éned.

fázós gondolat
arra késztet bújjak a
a tenyeredbe

Saját tudatod
szülte félelmedtől csak
magad szabadulsz

körben széklábak -
merev kezdő - bálványok
tánciskolában

belemerülnék
mélységedbe, de félek
a sajátomtól

Nem baj az, ha félsz,
amíg a bátorságod
bölcsen dominál.

Már csak a saját
konfliktuskerülésem,
amitől félek.

A félelmeink
szorításában szenved
a boldogságunk.

Élni vagy félni?
ez itt a kérdés, ha félsz
igazán nem élsz.

simogatástól
is visszaretten aki
pofonhoz szokott

Túl hangosak a
gondolataim. Félek,
mások is hallják.

érzem apránként
összeadódik bennem
minden fél-elem

moccan a kezem
a tiedhez félve nyúl
fogadj el kérlek

annyira bátor
voltam hozzád hogy félni
tanultam tőled

Ím, hajszálon lóg
A félelmem s alattam
A végtelen tér

Félelmed, hogy más
mit mond majd rólad - lesz szűk
lelki börtönné.

rezgő nyárfákon
lombbölcső selymeiben
reszket a kétely