Haiku versek a felhőkről

mintha a felhők
mind az én homlokomon
találkoznának

Azúrkék égen
vattacukor felhőket
harapdál a szél.

Szélpásztor terel
békés bárányfelhőket
az égi mezőn.

Felhők az égen,
holnap is lesznek, de már
nem ugyanazok.

fura jelenség:
ha az idő beborul
én kiborulok

ölelkező kis
lebegő csodák bújnak
bárányfelhőkbe

Felhők játéka
hogy hó hullik belőlük
bárány sohasem.

tépett felhőből
hópelyhek kavarognak -
fehér fergeteg

átszakadt felhő
tülljén egy szellő, rostál
eső permetet

szürke fellegek
pufóksága reggelre
friss havat sejtet

szürkésfekete
füstfelhő kap levegő
után az égen

Rácsodálkozott
a felhő a világra
és sírva fakadt.

Azúrkéken szánt
a Napnak fényekéje,
felhőbarázdát.

Sóhajtásom az
egekben, a felhő is
lassan meglibben...

Rőt-vörös ágyon
csipkézett felhőfodrok
- alkony szendereg.

vajúdik az ég -
kobaltkék felleget tép
a várakozás

esőcseppek közt
fellegfüzérek hátán
didereg a nap

szikes rögökre
szitálja gyöngyeit egy
ólomkék felleg

főnix felhőszárny
nap hamvaiba szálló
vérnarancs alkony

felbolydult felhők
sötétkék sebeiből
hull a végtelen

Bolyhos felhőkből
árnyak szöknek a földre
pihenni rajtam.

árnyas felhőkből
friss cseppeket ejt a nyár
fellélegeztem

nyargaló felhők
átírják a kék eget
szürkét fest a szél

Az ég nagy karja
felhőkkel betakarja
égő szemeit.

napfény sugarak
a kékség felhőráncán
csillogó márvány

messzi csellengő
bárányfelhőket terel
egy öreg juhász

mint méz csordogál
felhők közül a sárga
telihold fénye

telihold bujkál
felhőpaplanok között
álom a világ

bodros bárányok
verődnek felhőnyájjá
égi legelőn

Leveleken szól
ma csendes esődallam
- felhő komponál.

felhő tetszeleg
párolgó pocsolyában
múló jelenés

napfény hajlik el
vízcseppek hétszín bontják -
felhő-szivárvány

gubbasztó felhők
végtelen könnye csorog
szőlőszemeken

Az ég kabátján
gombként lógnak a felhők:
súlyos teherként.

Libbenő álmok
Szállnak el bárányfelhők
Pillehabjain.

Ég szakadt selymét
felhőkkel foltozgatja
a hajnali szél.