Haiku versek a felhőkről

Minden hajnalban
hosszú útra kelnek az
égi bárányok.

szakállas felhő
viruló atlasz fölött
halkan mennydörög

teraszon ülök
édes semmittevésben
krémfelhők jönnek

habcsókos légben
édes vágyakozás hajt,
gép repít feléd

Fekete felhőt
Egy törtető napsugár
Mint nyíl szúrta át

Felhők, madarak
széllel messzire szállnak
a fák maradnak.

Tűzfelhők úsznak
Tengerég kék vizében -
Búcsúzik a nap.

felhők duzzadnak
hullámok sorakoznak
összegyűrt abrosz

Rózsaszín felhők
úsznak az égen, nyugvó
Nappírban izzva.

csodakék égbolt
annyi könnyet elsírt már -
végre felhőtlen

égből ma nem jön
éltető sugár - zárva
marad a szívem

Az ég tavában,
Bárányfelhők fürdenek.
Vígan csobbannak.

felhőszakadás
tajtékzik a betonon
buborékot hány

orrcimpák fújnak
vadlovak vágtatnak át
ég parcelláin

Reggeli kávém
tetején felhőhab ül
- krémes mennyország!

Mondd, jobb-e felhők
szegélyén ülni, s onnan
is hegedülni?

Mint jéghegyek, úgy
úszkálnak a felhők a
Menny kék tengerén.

Fellegek tánca,
közébük napfény karolt.
Égi rianás.

fekete felhő
aranyló teliholdra
könnyét csorgatja

Csendben ered el
egy pici felhőbárány
könnye fejemre.

Zokogó felhők
Szétszórják a Föld könnyét
Tenger vizében.

Ólomszín-felhők
fedik el az egedet?
Legyél vidám te.

hófödte hegycsúcs
felhőkbe vágyik - égi
párnában pihen

zarándok sírod
a hegycsúcsán lesz felhők
pihennek rajta

szürke ég-járda -
pocsolyából néz vissza
fekete tükör

Felhőket facsar
a hideg szél, hangjától
felfeslik a csend.

Nyári estéken
borzas felhőkkel szántják
fel a kék eget.

odakint esik,
szürke szennyes felhőket
cibálgat a szél

Azúrkék égnek
fehér fodra ficánkol
patak tükrében.

mélykék fenn az ég
lent sok felhő tükörkép
benn tó közepén

Felhők levelét
Nem lehet elolvasni
Lehajtott fejjel.

nyújtózik a fény
felhők sátora alól
lába földig ér

Fodros felhőlány
szoknyáján óriás pötty
Szép arany korong

Szív avagy kuvik
Forma felhő suhan át
Sarlóhold előtt.

Hintaszékemből
nézem. Fehérben flangál
égen a felhő.

Felhők borulnak
fölénk: nagy szürke kalap,
alatta ázunk.