Haiku versek a felhőkről

Úgy hagysz egyedül,
mint utolsó levegő
az akasztottat.

Messzire hallik
csúcsokba akadt felhők
szálló sóhaja.

libbenő felhő -
égi kékfestőn fénylő
tündérek tánca

Szürke felhőket
piros kérgesre süti
a felkelő nap.

Gomolyfelhők fenn,
Gondolatrendszerezőn.
Álmok fiókban.

Felhőtakaró
Kocsikulcs az asztalon
Fejbe Zárt világ

Felhők vonulnak,
csak mennek felettem és
nem érdekelnek.

Kék egünk szürke
borongós felhőt hordoz,
ránk fütyül a szél.

mintha a felhők
mind az én homlokomon
találkoznának

Azúrkék égen
vattacukor felhőket
harapdál a szél.

Szélpásztor terel
békés bárányfelhőket
az égi mezőn.

Felhők az égen,
holnap is lesznek, de már
nem ugyanazok.

fura jelenség:
ha az idő beborul
én kiborulok

ölelkező kis
lebegő csodák bújnak
bárányfelhőkbe

Felhők játéka
hogy hó hullik belőlük
bárány sohasem.

tépett felhőből
hópelyhek kavarognak -
fehér fergeteg

átszakadt felhő
tülljén egy szellő, rostál
eső permetet

szürke fellegek
pufóksága reggelre
friss havat sejtet

szürkésfekete
füstfelhő kap levegő
után az égen

Rácsodálkozott
a felhő a világra
és sírva fakadt.

Azúrkéken szánt
a Napnak fényekéje,
felhőbarázdát.

Sóhajtásom az
egekben, a felhő is
lassan meglibben...

Rőt-vörös ágyon
csipkézett felhőfodrok
- alkony szendereg.

vajúdik az ég -
kobaltkék felleget tép
a várakozás

esőcseppek közt
fellegfüzérek hátán
didereg a nap

szikes rögökre
szitálja gyöngyeit egy
ólomkék felleg

főnix felhőszárny
nap hamvaiba szálló
vérnarancs alkony

felbolydult felhők
sötétkék sebeiből
hull a végtelen

Bolyhos felhőkből
árnyak szöknek a földre
pihenni rajtam.

árnyas felhőkből
friss cseppeket ejt a nyár
fellélegeztem

nyargaló felhők
átírják a kék eget
szürkét fest a szél

napfény sugarak
a kékség felhőráncán
csillogó márvány

messzi csellengő
bárányfelhőket terel
egy öreg juhász

mint méz csordogál
felhők közül a sárga
telihold fénye

telihold bujkál
felhőpaplanok között
álom a világ

bodros bárányok
verődnek felhőnyájjá
égi legelőn