Haiku versek a felhőkről

hársfa virága
illatoz - bárányfelhő
botladoz föntebb

A gondolatok
olyanok, mint a felhők,
jönnek, és mennek.

Ne a felhőket
figyeld, hisz oly végtelen
az égbolt ott fenn.

Úgy hagysz egyedül,
mint utolsó levegő
az akasztottat.

Messzire hallik
csúcsokba akadt felhők
szálló sóhaja.

libbenő felhő -
égi kékfestőn fénylő
tündérek tánca

Szürke felhőket
piros kérgesre süti
a felkelő nap.

Gomolyfelhők fenn,
Gondolatrendszerezőn.
Álmok fiókban.

Felhőtakaró
Kocsikulcs az asztalon
Fejbe Zárt világ

Felhők vonulnak,
csak mennek felettem és
nem érdekelnek.

Kék egünk szürke
borongós felhőt hordoz,
ránk fütyül a szél.

mintha a felhők
mind az én homlokomon
találkoznának

Azúrkék égen
vattacukor felhőket
harapdál a szél.

Szélpásztor terel
békés bárányfelhőket
az égi mezőn.

Felhők az égen,
holnap is lesznek, de már
nem ugyanazok.

ölelkező kis
lebegő csodák bújnak
bárányfelhőkbe

Felhők játéka
hogy hó hullik belőlük
bárány sohasem.

tépett felhőből
hópelyhek kavarognak -
fehér fergeteg

átszakadt felhő
tülljén egy szellő, rostál
eső permetet

szürke fellegek
pufóksága reggelre
friss havat sejtet

szürkésfekete
füstfelhő kap levegő
után az égen

Rácsodálkozott
a felhő a világra
és sírva fakadt.

Azúrkéken szánt
a Napnak fényekéje,
felhőbarázdát.

Sóhajtásom az
egekben, a felhő is
lassan meglibben...

Rőt-vörös ágyon
csipkézett felhőfodrok
- alkony szendereg.

vajúdik az ég -
kobaltkék felleget tép
a várakozás

esőcseppek közt
fellegfüzérek hátán
didereg a nap

szikes rögökre
szitálja gyöngyeit egy
ólomkék felleg

főnix felhőszárny
nap hamvaiba szálló
vérnarancs alkony

Bolyhos felhőkből
árnyak szöknek a földre
pihenni rajtam.

árnyas felhőkből
friss cseppeket ejt a nyár
fellélegeztem

nyargaló felhők
átírják a kék eget
szürkét fest a szél

napfény sugarak
a kékség felhőráncán
csillogó márvány

messzi csellengő
bárányfelhőket terel
egy öreg juhász

mint méz csordogál
felhők közül a sárga
telihold fénye

telihold bujkál
felhőpaplanok között
álom a világ