Haiku versek a felhőkről

Rózsaszín felhők
úsznak az égen, nyugvó
Nappírban izzva.

csodakék égbolt
annyi könnyet elsírt már -
végre felhőtlen

égből ma nem jön
éltető sugár - zárva
marad a szívem

Az ég tavában,
Bárányfelhők fürdenek.
Vígan csobbannak.

felhőszakadás
tajtékzik a betonon
buborékot hány

orrcimpák fújnak
vadlovak vágtatnak át
ég parcelláin

Reggeli kávém
tetején felhőhab ül
- krémes mennyország!

Mondd, jobb-e felhők
szegélyén ülni, s onnan
is hegedülni?

Mint jéghegyek, úgy
úszkálnak a felhők a
Menny kék tengerén.

Fellegek tánca,
közébük napfény karolt.
Égi rianás.

fekete felhő
aranyló teliholdra
könnyét csorgatja

Csendben ered el
egy pici felhőbárány
könnye fejemre.

Zokogó felhők
Szétszórják a Föld könnyét
Tenger vizében.

Ólomszín-felhők
fedik el az egedet?
Legyél vidám te.

hófödte hegycsúcs
felhőkbe vágyik - égi
párnában pihen

zarándok sírod
a hegycsúcsán lesz felhők
pihennek rajta

szürke ég-járda -
pocsolyából néz vissza
fekete tükör

Felhőket facsar
a hideg szél, hangjától
felfeslik a csend.

Nyári estéken
borzas felhőkkel szántják
fel a kék eget.

odakint esik,
szürke szennyes felhőket
cibálgat a szél

Azúrkék égnek
fehér fodra ficánkol
patak tükrében.

mélykék fenn az ég
lent sok felhő tükörkép
benn tó közepén

Felhők levelét
Nem lehet elolvasni
Lehajtott fejjel.

nyújtózik a fény
felhők sátora alól
lába földig ér

Fodros felhőlány
szoknyáján óriás pötty
Szép arany korong

Szív avagy kuvik
Forma felhő suhan át
Sarlóhold előtt.

Hintaszékemből
nézem. Fehérben flangál
égen a felhő.

Felhők borulnak
fölénk: nagy szürke kalap,
alatta ázunk.

sápadt holdfényben
előúsznak Salome
hét lágy fátylaként

meztelen ágak
börtönében gyanútlan
felhőpamacsok

hársfa virága
illatoz - bárányfelhő
botladoz föntebb

A gondolatok
olyanok, mint a felhők,
jönnek, és mennek.

Ne a felhőket
figyeld, hisz oly végtelen
az égbolt ott fenn.

Úgy hagysz egyedül,
mint utolsó levegő
az akasztottat.

Messzire hallik
csúcsokba akadt felhők
szálló sóhaja.

libbenő felhő -
égi kékfestőn fénylő
tündérek tánca