Haiku versek a fényképekről

Megsárgult kép a
nagy falon, régóta ott
van és otthagyom

Itt hagyott emlék
dobozban egyre fakóbb
szívemben fény-kép.

exponált idő
fényben rögzült pillanat -
őrizgetett múlt

sok élmény - képen
ahogy adódott éppen -
boldogság morzsák

szemeddel lágyan
simogatsz - fakó képről
nézel vissza rám

mind fényképezünk
mert tudjuk, egyszer lehet
mindent elfeljtünk

Figyelj és szakíts
magadnak most a csendből
egy darab csodát!

ne gondold hogy egy
szelfivel magadat is
megörökíted

sárgult fotókra
néztem és könnyem lassan
mosollyá apadt

ellenfényben is
körvonalazódik a
karakteresség

régi képekről
visszamosolyognak rám
egyszer volt napok

sötét szobában
fekete-fehér sóhaj -
előhívhatnál

fekete fehér
fénykép, megsárgult lapján
csend-illatú múlt

egy fényképen szól
a haiga pillanat
magáért beszél

a portréképed
margójára írtam hogy
szép majd írok még

Pillanatokat
dermeszt képekbe, csak hogy
örökké éljen.

Papír- és pixel-
mankó: kép-telen fejünk
álemlékei.

közös képünkről
egyesével kopnak a
papír-pixelek

idő-fénykép: az
élet sodrában megállt
boldog pillanat

sárgult fényképek
tovatűnt életekkel
hiányt remegnek

sárgult fényképen
ismeretlen kisfiú -
ó gyermekkorom

Mesterkélt szelfi
valóságát rejti el
vak világ elől.

fényképvalóság:
a pillanat áll - soha
nem lesz már ilyen

fotó-valóság:
a pillanat törtrészén
megállt az idő

Fényképeink mint
folyók álló cseppjei
szívdobbanások.